A kislány, aki családot keresett
Ron, egy tapasztalt magánnyomozó, épp régi aktákat böngészett az irodájában, amikor váratlan látogatója akadt. Egy kócos, vékony kislány állt előtte – határozott és nyugodt, ami ritkaság egy ilyen fiatal gyereknél. A neve Maya volt, és egy különös kéréssel fordult hozzá: segítsen neki családot találni. Elmagyarázta, hogy minél idősebb lesz, annál kisebb esélye marad az örökbefogadásra.
Ron először el akarta küldeni, mondván, hogy ő nem szociális munkás, hanem nyomozó. Maya azonban ragaszkodott hozzá, és fizetségként egy apró, kopott medált ajánlott fel – az egyetlen értéktárgyát. Ron kelletlenül beleegyezett, hogy visszakíséri a nevelőotthonba, de amit ott látott, megrázta. Az otthon túlzsúfolt volt, a gyerekekkel ridegen bántak, mintha csupán egy rendszer fogaskerekei lennének.
Rájött, hogy Maya jobbat érdemel. Bár nem volt szokása beleavatkozni ilyen ügyekbe, ezúttal kivételt tett: hazavitte magához, azt állítva, hogy a nagybátyja. Közben nekilátott, hogy örökbefogadó családot keressen neki, és több lehetséges szülőhöz is elvitte. Ám egyik találkozó sem alakult jól – Maya minden alkalommal visszahúzódott, mintha egyikük sem lenne számára megfelelő.
Az együtt töltött idő alatt Ron ráeszmélt, hogy a kislány lassan az élete részévé vált. Már természetesnek vette, hogy reggelente kakaót készít neki, hogy válaszol a kérdéseire, és hogy esténként mesét olvas neki. Egy este óvatosan felvetette, hogy talán egy családnak nem kell feltétlenül teljesnek lennie – talán egy egyedülálló apa is elég lehet. Maya azonnal felkapta a fejét, és pajkos mosollyal annyit mondott: „Nyomozó úr, azt hiszem, végre rájött valamire.”
Ron mégis bizonytalan maradt. Az élete nem volt alkalmas egy gyermek nevelésére – a munkája kiszámíthatatlan volt, és sokat utazott. Ezért tovább keresett, míg végül eszébe jutott egy idős házaspár, Mike és Nancy, akik mindig is szerettek volna örökbe fogadni. Meglátogatta őket, és biztos volt benne, hogy jó szülők lennének Mayának.
Másnap elvitte Mayát hozzájuk, és bejelentette, hogy ők lesznek az új családja. Maya döbbenten nézett rá, majd dacosan megrázta a fejét. „De én téged akarlak apának!” – mondta könnyes szemmel. Ron gyengéden megsimította a fejét. „Hidd el, ők szeretni fognak téged, és vigyázni fognak rád” – mondta halkan.
Maya végül bátortalanul közelebb lépett Nancyhez, majd hirtelen a karjaiba vetette magát. A házaspár boldog volt, de Maya nem volt hajlandó elbúcsúzni Rontól. Amikor Ron elhajtott, tenyerében szorította a kislány által adott medált, és bár a szíve összeszorult, tudta, hogy helyesen cselekedett.