Christopher Reeve fia, Will, elképesztő hasonlósága apjához és a családja örökségének ápolása

Christopher Reeve fia, Will, elképesztő hasonlósága apjához és a családja örökségének ápolása

Christopher Reeve neve örökre összefonódik a Superman szerepével, amelyet minden generáció megjegyzett. Az ő szuperhősi alakítása nemcsak a filmvásznon, hanem a valóságban is egy igazi példaképpé tette őt. Bár egy tragikus lovasbaleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett, és a hátralévő életét tolószékben töltötte, nem adta fel: színész, író és filantróp maradt, és továbbra is segítette mások életét.

Családja és rajongói mindig támogatták őt, és a szeretet és az erő, amit kaptak tőle, soha nem hagyta, hogy feladja. Sajnos 2004-ben elhunyt, de három gyermeke – Matthew, Alexandra és Will – továbbra is őrzik örökségét. A család megalapította a Christopher és Dana Reeve Alapítványt, amely a bénult emberek segítésére összpontosít, és az alapítvány hatalmas sikereket ért el.

Will Reeve, aki ma már 30 éves, nemcsak azért vált ismertté, mert folytatja szülei munkáját, hanem azért is, mert hihetetlenül hasonlít édesapjára. Will még kisgyermekként élt át apja tragikus balesetét, de nagyon szoros kapcsolatban álltak. Christopher segített neki megtanulni biciklizni, és sok boldog pillanatot osztottak meg együtt. Will 11 éves volt, amikor elveszítette apját, és akkor a családja mellett nevelkedett, akik kulcsszerepet játszottak abban, hogy továbbra is pozitívan tekintsen az életére.

A család története még drámaibb fordulatot vett, amikor 10 hónappal Christopher halála után Dana Reeve tüdőrákot kapott, és két évvel később ő is elhunyt. Így Will mindkét szülőjét elveszítette, és a szomszédok, Ralph és Ann Pucci fogadták örökbe őt. A Puccik segítségével Will sikeresen átvészelte ezt a nehéz időszakot, és ma már úgy tekint rájuk, mint a saját családjára.

Will a Puccik szeretetét és támogatását élete egyik legfontosabb dologaként említi, mondván: „Ők valóban megmentettek engem. Ők a legcsodálatosabb emberek. Befogadtak, szerettek, és úgy bántak velem, mint a saját gyermekükkel. A Puccik mindig is a családom lesznek, és amikor azt mondom, hogy „hazamegyek”, akkor az ő házukat értem alatta.”

Like this post? Please share to your friends: