Egy karácsony, ami mindent megváltoztatott
Lora szívét továbbra is a gyász nehezedett, amit férje, John halála hagyott benne. A karácsony, amely valaha a legkedvesebb ünnepe volt, most fájdalmas emlékekkel teli, és minden egyes alkalommal csak a férje hiányát érezte. Lora még mindig nem tudta, hogyan magyarázza el lányának, Kirának, hogy apjuk már nem fog visszatérni. Hogyan mondhatta volna el a lánynak, hogy a karácsony már sosem lesz ugyanolyan?
Lora a zsúfolt bevásárlóközpont folyosóján sétált, ahol mindenki az ünnepekre készülődött. Az emberek boldogan beszélgettek, kosaraik tele voltak ajándékokkal, miközben a karácsonyi fények mindenhol ragyogtak. De Lora szíve nehéz volt, és minden lépésével érezte a férje elvesztését. Sandra, aki mellette sétált, felfedezett egy hópehely alakú, csillogó üvegdíszt, és izgatottan felkiáltott:
„Nézd, Lora, milyen gyönyörű!”
Lora halvány mosollyal bólintott, de a tekintete hamarosan a közeli Mikulásfigurákra vándorolt. Minden egyes figura ugyanazt az ismerős, vidám arcot viselte, piros öltönyük és bolyhos fehér szakálluk emlékeztette őt Johnra. A fájdalom ismét átvette a hatalmat, és gyorsan elfordította a tekintetét, hogy ne mutassa meg a szomorúságát.
Sandra észrevette a változást, és csendben visszatette a díszt a polcra. Lágyan megérintette Lora karját, jelezve neki, hogy mellette van.
„Tudom, hogy most nagyon nehéz, de én itt vagyok, Lora” – mondta halkan, próbálva enyhíteni a fájdalmat, amit a barátnője érzett. Lora csendben bólintott, de nem tudott válaszolni, hiszen a szíve még mindig tele volt fájdalommal.
De ekkor, mintha a világ egy pillanatra megállt volna, valami varázslatos történt. A Mikulás, aki már régóta csak emlék volt, hirtelen újra életre kelt, és az ünnep ismét megtalálta a helyét a szívükben. Talán mégis volt remény, hogy ez a karácsony újra különlegessé váljon számukra.