Emlékszel arra, amikor a telefonok még vezetékekkel működtek, és az egyetlen lehetőség, hogy elmozduljunk, az volt, hogy a kábel hossza meddig engedett? Ez a korszak mostanra már távolinak tűnhet, de azok számára, akik átélték, van benne egy sajátos varázs
A vezeték nélküli technológia előtti időkben a vezetékes telefonok voltak a háztartások központi eszközei. A hosszú, összegubancolódó zsinór gyakran elnyúlt a szobákon, de korlátozta a mozgásunkat is, egy érdekes, de egyben kellemetlen kapcsolatot teremtve. Órákat tölthettél a beszélgetésekkel, de közben nem mozdulhattál szabadon. Gyakran azon kaptuk magunkat, hogy ügyetlenül próbáltuk elkerülni a kábel összegabalyodását, vagy furcsa pozícióba kényszerültünk, hogy a zsinór ne húzzon vissza.
A vezetékes telefonokkal volt valami különleges, személyes kapcsolat. Nem ugorhattál el csak úgy egy másik szobába, hogy beszélgess; a beszélgetéseket sokszor hallhatták mások is a közelben. A telefonhoz való fizikai kötődés emlékeztetett egy időszakra, amikor a technológia még nem volt ennyire mindenütt jelen, és nem lehetett bárkit bárhol elérni egy érintéssel. Több türelemre, odafigyelésre volt szükség, és néha meg kellett alkudni, hogy ki használhatja a telefont épp.
Manapság, az okostelefonok és a vezeték nélküli világában, nehéz elképzelni, hogy bármi is korlátozhatná a mozgásunkat. Olyan korban élünk, amikor bárhonnan telefonálhatunk, üzenhetünk, vagy videóhívásokat bonyolíthatunk. De talán, bármennyire kényelmes is, egy kicsit elvesztettük azt a régi, lassabb ritmust. Akkoriban egy telefonhívás még különleges eseménynek számított, és a beszélgetés közbeni mozgás inkább mulatságos kihívásnak tűnt. Talán ez is egy figyelmeztetés arra, hogy mennyit változott a technológia, és hogy miként formálja a kapcsolatainkat.