Majdnem 65 éves vagyok, és egy fontos mérföldkőhöz érkeztem – nemcsak a korom tekintetében, hanem abban is, hogy bizonyítom, miszerint az öregedés nem jelenti azt, hogy bármit is képtelenek lennénk elérni
36 éve dolgozom pilótaként. Nem tartom magam zseniálisnak, és nem is voltam a NASA vagy a JPL kiválasztottja, de mindig is komolyan vettem a munkám, és megmaradtam alázatosnak. Az utóbbi 25 évben a Boeing 767-esét irányítottam, ami egy viszonylag egyszerű repülőgép a mai, modern technológiai csodákhoz képest.
Aztán jött a valódi kihívás: el kellett sajátítanom az Airbus A350 vezetését – a legmodernebb és legösszetettebb utasszállítót a világon.
Ez nem egyszerű lépés volt, hanem egy hatalmas ugrás egy teljesen új világba. Az Airbus teljesen más logikával működik, mint a Boeing, és az A350-es képzési rendszere kemény dió. Az oktatás egy 7000 oldalas kézikönyv, rengeteg oktatóvideó, valamint hat intenzív hét szimulátoros gyakorlatot és komoly szóbeli és írásbeli vizsgákat foglal magában.
És hogy még jobban fokozzam a nehézséget, én voltam a legidősebb pilóta, aki valaha is próbálta teljesíteni a Delta A350-es képzését. Sokan figyelmeztettek – voltak, akik jólérzésből, voltak, akik kételkedve –, hogy még a fiatalabb pilóták is küzdenek ezzel a programmal, és hogy az én koromban a siker nem biztos, hogy garantált.
„Ez túl nehéz lesz, öregfiú” – mondták.
Nos, tévedtek!
Sikerült teljesítenem a képzést, és meglepetésemre nem találtam olyan nagy kihívást benne. A komplexitás persze ott volt, de nem éreztem, hogy bármi nagyobb nehézséget jelentett volna, mint amikor 34 évesen az MD-11-eshez tanultam. Az A350 ugyan sokkal fejlettebb, mégis úgy éreztem, hogy a tanulási képességem nem csökkent, sőt, sikeresen teljesítettem a programot.
Ha én képes vagyok megtanulni egy rendkívül összetett rendszert a 60-as éveim közepén, akkor bárki megteheti.
Az életkor nem olyan akadály, amit az emberek gyakran maguk elé állítanak. Egyesek számára valóban lelassulhat a tanulás 30, 40 vagy 50 éves kor körül, de mások, akár 60, 70 éves korukban is képesek új fogalmakat elsajátítani és kihívások elé nézni. Vannak, akik a 90-es éveikben is élesek maradnak.
A legfontosabb tanulság:
Ne gondold, hogy valaki túl idős ahhoz, hogy tanuljon, fejlődjön.
Ne becsüld alá magad, bármilyen életkorban is legyél.
Ne zárd le előre az idősebbeket, mert könnyen meglepődhetsz, mire képesek.
Bánj az emberekkel, különösen az idősebbekkel, azzal a tisztelettel, amit megérdemelnek. Mert egy nap te is közéjük tartozol. És elhiheted, hogy nagyra értékeled majd, ha kedvességet és tiszteletet kapsz.
És tudod mit? Lehet, hogy rájössz, hogy az idősebb kor valójában egy elég lenyűgöző dolog.
