A pódiumon: Amikor a nagymama találkozott a pelikánnal a mólón
Néha elcsodálkozunk, hogy mennyire különleges események történhetnek a legegyszerűbb helyeken. Így történt ez egy városi mólón is, ahol a nagymamám lett a főszereplője egy rendkívüli epizódnak, amely furcsamód egy egész generáció szimbólumává vált — azoké az embereké, akik képesek humorral és méltósággal szemlélni a világot.
Mindez váratlanul történt: a nagymama, miközben sétált a tengerparton, találkozott egy kíváncsi pelikánnal, aki úgy tűnt, hogy az ő lábát nem csupán emberi testrésznek, hanem valami érdekes tárgynak tekinti. Ennek eredményeként a pelikán egy jókora harapást mért a sarkára, ami természetesen zavart és egy kis fájdalmat okozott a nagymamának.
De ahelyett, hogy megijedt volna vagy pánikba esett volna, nagymama filozófiai nyugalommal fogadta a helyzetet, majd… elkezdte csodálatosan leteremteni a pelikánt. Elmagyarázta neki, hogy nem viselkedhet így, és hogy tisztelettel kell bánni az idősebbekkel. Ez a monológ olyan élénk és érzelmes volt, hogy a járókelők megálltak, elfelejtve mindennapi teendőiket, és mosolyogva figyelték ezt a két generáció, a régi és az új, az ember és a természet párbeszédét.
Ez az esemény arra emlékeztet minket, hogy még a legváratlanabb helyzetekben is megőrizhetjük a nyugalmunkat és a humorunkat. Mindannyian részei vagyunk ennek a világnak, és fontos, hogy úgy bánjunk annak lakóival, hogy ne csak mi, hanem ők is kényelmesen érezzék magukat. Valahol ez az eset a generáció szimbólumává vált, akik nem félnek a nehézségektől, és mindig készen állnak megvédeni elveiket, még akkor is, ha azok egy pelikánnal való vitában nyilvánulnak meg.
