A tárgyalóteremben síri csend honolt. Egyetlen nesz sem törte meg a hallgatást, csak a bíró visszhangzó hangja hallatszott, amint felolvasta az ítéletet.
— Alex Miller volt rendőrtisztet bűnösnek találják vesztegetés elfogadásában és hivatali hatalommal való visszaélésben… Van valami, amit mondani szeretne, tiszt?
Alex lehajtott fejjel állt, ökölbe szorított kezei annyira megfeszültek, hogy ujjpercei elfehéredtek. Nem hallgatta az ítéletet — minden szó darabokra szaggatta őt belülről.
— Könyörgöm… — hörögte rekedten. — Engedjék meg, hogy elbúcsúzhassak Rex-től. Ő… ő mindenem, ami még megmaradt. Nincs családom.
Mormogás futott végig a termen. A bíró összeráncolt homlokkal a vádlóra nézett, aki némi habozás után bólintott. Egy perccel később kinyílt az ajtó, és belépett Rex, a német juhászkutya, akinek a tekintetében több emberség volt, mint sok emberében. Határozott léptekkel haladt előre, mintha pontosan tudta volna, hogy ez nem egy szokványos nap.
Alex térdre rogyott, kitárt karokkal. Rex odarohant hozzá, hangosan nyüszítve. A férfi magához ölelte a kutyát, homlokát az övéhez nyomta.
— Bocsáss meg, Rex… Bocsásd meg, hogy cserbenhagytalak… Bocsásd meg, hogy nem tudtam bebizonyítani az igazamat…
Könnyek gördültek végig az arcán. Rex halkan morgott, mintha tiltakozna, és hirtelen — kiszabadult a karjaiból.
És ekkor valami egészen váratlan történt 😥😲
— Rex?.. — motyogta meglepetten Alex.
A kutya anélkül, hogy hátranézett volna, hirtelen előrerohant — egyenesen egy másik rendőrhöz, aki a fal mellett állt. Ő volt Alex egykori társa — Oliver. Az, aki tanúskodott ellene. Az, aki eddig nyugodtnak tűnt… egészen eddig a pillanatig.
Rex megállt előtte, és morogni kezdett. Hosszan. Fenyegetően. A terem visszafojtotta a lélegzetét.
— Ez mit jelentsen?.. — motyogta a bíró.
Oliver egy lépést hátrált. Rex követte. Aztán a kutya felágaskodott hátsó lábaira, és orrával a tiszt mellzsebéhez nyúlt. Oliver megrezzent.
— Vigyék el innen! — kiáltotta, de már túl későn.
Egy biztonsági tiszt előrerohant, de az ügyész egy kézmozdulattal megállította. Az egyik bírósági tiszt közelebb lépett, kinyitotta a zsebet — és előhúzott egy pendrive-ot.
— Mi ez? — kérdezte a bíró.
Rex leült a volt társ lábához, és egyenesen a szemébe nézett, anélkül hogy elfordította volna a tekintetét.
A pendrive-ot csatlakoztatták a laptophoz. Videófelvétel. Oliver, amint pénzt számol. Oliver, amint dokumentumokat hamisít. Oliver, amint telefonba mondja: „Majd mindent Millerre kenünk, úgysem fog szólni — túl büszke.”
— A tárgyalást felfüggesztem. A gyanúsítottat vegyék őrizetbe. Miller ítéletét érvénytelenítjük, amíg a körülményeket ki nem vizsgáljuk.
Alex a padlón ült, kezét a mellkasához szorítva. Rex lassan odament hozzá, és orrával megsimította az arcát.
— Megmentettél… — suttogta Alex.
