A férfi saját gyermekei úgy döntöttek, hogy a pénzéért megszabadulnak tehetetlen apjuktól. Az éjszaka közepén egy távoli, sűrű erdő mélyére vitték, abban a biztos hitben, hogy hajnal előtt a vadállatok végeznek vele. Ám amit ezután egy hatalmas farkas tett, arról az egész környék beszélni kezdett…
Az erdő a sötét éjszakában végtelennek tűnt. Dermesztő szél süvített a magas fenyők között, száraz ágak ropogtak a tolószék kerekei alatt, valahol a távolban pedig éjszakai madarak kiáltottak egymásnak.
Egy keskeny erdei úton magányosan állt egy tolószék, benne egy ősz hajú idős férfival. Kezei nemcsak a hidegtől remegtek, hanem attól a fájdalomtól is, amelyet semmilyen gyógyszer nem tudott enyhíteni.
Nem sokkal korábban a saját gyermekei hozták ide.
– Itt sokkal nyugodtabb lesz neked, édesapám – mondta a legidősebb fia hideg mosollyal.
– Ne aggódj, hamarosan úgyis rátalál valaki – tette hozzá a lánya anélkül, hogy akár egyszer is a szemébe nézett volna.
Az öreg pontosan tudta, hogy hazudnak. Látta, ahogy leveszik a tolószékről a vizes táskát, elveszik a telefonját, majd sietve beülnek az autóba, és egyetlen visszapillantás nélkül elhajtanak.
Néhány hónappal korábban egy közjegyző véletlenül elszólta magát a gyermekei előtt, hogy az apjuk soha nem módosította a végrendeletét. A nagy ház, több földterület és a jelentős megtakarítások csak a halála után kerülhetnek a birtokukba. Attól a naptól kezdve már nem apaként tekintettek rá.
Egyre gyakrabban veszekedtek a jövőbeli örökségen, mígnem egy nap úgy döntöttek, túl sokáig tart a várakozás.
Az idős férfi órákon át ült egyedül a sötét fák között. Próbált segítségért kiáltani, de a hangja hamar elcsuklott. A tolószék kerekei belesüppedtek a nedves talajba, így képtelen volt önerőből megmozdulni.
– Tényleg képes a pénz elfeledtetni azt, aki életet adott neked?… – suttogta, miközben a sötét égboltot nézte.
Az idő kínzó lassúsággal telt. A hold egyre magasabbra emelkedett, amikor az erdőt hirtelen baljós csend borította.
Aztán halk reccsenés hallatszott.
Majd még egy.
Valami nehéz közeledett.
A sötétségből lassan előlépett egy hatalmas, szürke farkas.
Nyugodtan haladt, minden sietség nélkül, figyelmesen szemlélve az idős férfit. Az öreg szíve olyan hevesen vert, hogy alig kapott levegőt.
– Hát… akkor itt a vég… – suttogta lehunyt szemmel.
Ám támadás helyett valami egészen váratlan történt.
A farkas halkan felnyüszített.
Az idős férfi óvatosan kinyitotta a szemét, és látta, hogy az állat csupán néhány lépésre áll tőle. Nem morgott, nem villogtatta a fogait. Csak mélyen a szemébe nézett, mintha megpróbálná felismerni.
Néhány hosszú másodpercig némán figyelték egymást.
Aztán a farkas hirtelen felemelte a fejét, és hosszú, erőteljes vonyításba kezdett.
Alig egy perccel később még két farkas lépett elő a sötétségből.
Az öregember biztosra vette, hogy minden remény elveszett. Ám a következő pillanatokban valami egészen hihetetlen történt.
Az egyik farkas az idős férfi mellett maradt, míg a másik kettő a közeli út felé iramodott.
– Mit műveltek?… – suttogta zavartan az öreg, képtelen volt felfogni, mi történik körülötte.
Körülbelül fél óra telt el.
Egyszer csak kutyaugatás hallatszott a távolból.
Nem sokkal később emberi hangok visszhangoztak az erdő fái között.
A farkasok egy kis tanyához futottak, amely az erdő szélén állt.
Hosszú ideig körbejárták az udvart, hangosan vonyítottak, de nem távoztak. A gazda először el akarta kergetni őket, ám hamar rájött, hogy az állatok mintha szándékosan próbálnák magukkal csalogatni.
– Valami nincs rendben… Megnézem, mi folyik ott – mondta a szomszédjának, miközben felkapott egy nagy teljesítményű elemlámpát.
A farkasok valóban a rájuk figyelő emberekre vártak. Lassan elindultak előttük, időről időre hátrapillantva, hogy megbizonyosodjanak róla: követik őket.
Így vezettek több falubelit egyenesen az idős férfihoz.
– Istenem… Teljesen átfagyott! Gyorsan, hívjanak mentőt! – kiáltotta egy asszony, miközben a saját kabátját terítette rá.
Amint az emberek odaértek hozzá, a farkasok csendesen félrehúzódtak, majd hangtalanul eltűntek a fák között.
A kórházban az orvosok közölték, hogy ha még egy-két órát a hidegben marad, már nem tudták volna megmenteni az életét.
A rendőrség rövid időn belül kiderítette, kik hagyták magára az erdőben. Egy közeli benzinkút biztonsági kamerái rögzítették a gyermekei autóját, a nyomozók pedig a fiatalabb fiú telefonján olyan üzenetekre bukkantak, amelyekben a bátyja ezt írta:
– A lényeg, hogy ne találják meg túl hamar a holttestet. Akkor senki sem fog tudni semmit ránk bizonyítani.
Ezek az üzenetek később döntő bizonyítéknak bizonyultak a bíróságon.
A bíróság bűnösnek mondta ki a testvéreket egy védekezésre képtelen ember sérelmére elkövetett emberölési kísérlet miatt. Sem a házat, sem a földeket, sem a pénzt nem örökölték meg.
Néhány hónappal később az idős férfi teljesen új végrendeletet készíttetett.
Minden vagyonát annak a gazdálkodó családnak hagyta, amely az éjszaka közepén, a farkasoktól sem félve indult el megmenteni egy számukra teljesen ismeretlen embert.
