— Ő nem változhatott meg ennyire! — Amint meglátta volt feleségét, Ilja szóhoz sem jutott.
— Ez nem lehet ő. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Darja így megváltozott volna. — Ilja megdermedt az elegáns étterem kirakata előtt, és titokban figyelte volt nejét.
Egy csinos szőke nő ült az ablaknál, és elmélyülten gépelt valamit a laptopján. A pincér frissen facsart gyümölcslevet és egy málnával és eperrel díszített süteményt hozott neki.
— Hogy lehet, hogy ilyen jól néz ki? És honnan van rajta az a divatos karkötő? Egy vagyonba kerülhet — Ilja idegesen megharapta az ajkát, majd félreállt, hogy a nő véletlenül se vegye őt észre.
Ilja és Darja hat évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Ilja épp akkor végzett az egyetemen, és egy neves építőipari cégnél helyezkedett el. A karrierje gyorsan ívelt felfelé.
Egy alkalommal, egy építőipari kiállításon Ilja megismerkedett egy kedves lánnyal, aki az egyik standnál dolgozott.
— Mit keresel te ezek között a markolók között? Gyere, inkább igyunk meg egy kávét — javasolta vidáman a férfi.
Beszélgetni kezdtek. A barátságos és halk szavú Darja azonnal megtetszett Iljának.
— Pont ilyen lányra van szükségem. Nem vitatkozik, mindenben egyetért velem. Tökéletes, engedelmes feleség lesz belőle — gondolta a férfi.
— Persze, kicsit telt… De hát ki akadályozza meg, hogy eljárjon az edzőterembe? És ha a szülés után elhízik, majd szerzek egy szeretőt. — A férfi átnyújtott a lánynak egy pohár kávét.
— És mégis mit keresel ezen a kiállításon? — mosolygott Ilja, miközben Darjával kiléptek az utcára.
— Tulajdonképpen novellákat írok, és az az álmom, hogy forgatókönyvíró legyek. — Darja zavartan mosolygott, és nagy, kék szemekkel Iljára nézett.
— Most végeztem az irodalmi szakon. Egyelőre még csak próbálkozom a szakmában. Valamiből viszont fizetni kell az albérletet.
— Tökéletes. Se pénze, se lakása. Ebből a szürke kisegérből bármit formálhatok. Főzni fog, háztartást vezet, gyerekeket nevel. És vakon engedelmeskedik nekem. — gondolta Ilja, és máris elkezdett dicsekedni.
Ilja átsétált az utca túloldalán lévő bódéhoz, vett egy kávét, leült egy padra, és tovább figyelte Darját. Amikor a nő kilépett az étteremből, Ilja ismét alig hitt a szemének.
Elegáns járás, nercbunda… A férfi sosem gondolta volna, hogy Darja három év alatt ennyit változik. És amikor a nő beszállt egy luxus sportautóba… Ilja szinte lebénult.
— Ez lehetetlen. Biztosan talált magának egy gazdag pasit. Más magyarázat nincs. — Ilja egy hajtásra megitta a forró kávét, és görcsösen összeszorította a papírpoharat.
Közben Darja eltűnt valamerre az éjszakában.
Aznap este Ilja sokáig nem tudott elaludni. A szakítás után Darja letiltotta őt a közösségi oldalakon. Ilja nem bírta tovább, létrehozott egy új profilt, csak hogy megnézhesse a fényképeit.
Irigység, féltékenység, gyűlölet, őrület… Aznap éjjel fél liter vodkát lehúzva végigélte az összes létező negatív érzelmet.
— Nem változhattál meg ennyire… Hiszen senki voltál, egy senki. Én vettem fel téged a földről: nem volt pénzed, lakásod, még csak kinézeted sem… Honnan ezek a luxusfotók? — Ilja felháborodva bámulta a képeket, melyeken volt felesége elegánsan pózolt a világ legdrágább szállodáiban, luxustáskákat és ékszereket vásárolt magának…
— Legalább tíz kilót lefogyott… Hogy lettek ilyen formái? Plasztikai műtétek? Vagy ki sem jössz az edzőteremből? — Ilja dühösen megszorította a telefonját.
Reggel Iljának eszébe jutott egy régi beszélgetése Darjával.
— Micsoda butaság. Ki olvas ilyesmit? — rázta meg a fejét Ilja, miután elolvasta felesége új novelláját.
— Ízlésről nem vitatkozunk. — válaszolta félénken Darja. — Már vannak, akik értékelik, amit írok.
— Értékelik? — Ilja gúnyosan felnevetett. — Akinek nincs agya, annak biztos tetszenek az ilyen kis semmiségek.
— Ilja, miért kell ezt csinálnod… — válaszolta remegő hangon Darja. — Már egy éve együtt vagyunk, de még mindig nem tudod elfogadni, hogy nekem is lehet valami, ami fontos. Miért kell lekicsinyelned, ami nekem sokat jelent? Én sem kritizálom a munkádat, ami miatt éjjel-nappal távol vagy otthonról.
— Na ugye! — kiáltotta Ilja. — Ha normális feleség módjára segítenél nekem a munkában, sokkal kevesebb időt kéne az irodában töltenem.
— Hát ez nem is rossz ötlet. — Ilja felpattant a fotelből. — Tényleg, elég ebből az értelmetlen írogatásból. Mától nem írsz többé novellát, hanem segítesz nekem a munkámban.
— Hogyhogy nem írok többé? — Darja megdermedt az ablaknál. Sokkolták férje szavai.
— Úgy bizony, Dása. Játszottunk, elég volt. Ha meg akarod menteni a házasságunkat, és ha azt akarod, hogy jobban éljünk… akkor azonnal abbahagyod ezt az értelmetlen firkálást, és elkezdesz rendesen segíteni. — Ilja haragosan nézett rá.
— De Ilja, ezekben az írásokban benne van a lelkem… Nem tudom csak úgy eltemetni az életem értelmét… — Darja szeme könnyekkel telt meg.
— Nem érdekel. Ez rajtad kívül senkinek nem kell. Jelen pillanatban te mint egyén, teljesen haszontalan vagy. Ezért kezdj már végre valami hasznot hajtani. Minden nap adni fogok neked egy listát feladatokkal, és te ezeket elvégzed. — jelentette ki a férj.
— De hát én ehhez nem is értek… Miért veszed el tőlem… azt, ami nekem fontos? — Darja elcsukló hangon beszélt, és elfordította a fejét.
— Hálátlan vagy. Egy éve tartalak el. Az én lakásomban élsz, mindened megvan. Ajándékokat veszek neked, elvittelek a tengerhez. — förmedt rá Ilja. — Vagy segítesz nekem a munkában, vagy eltakarodhatsz a francba.
— Senki nem tart erővel. Ha nem tetszik valami, ott az ajtó. — tette hozzá egy kis szünet után, és az ajtó felé mutatott.
Darja maradt.
— Ha segíteni kell, hát segítek. — Darja a blúzujjával letörölte könnyeit, és kikapcsolta a számítógépet. Ilja onnantól kezdve soha többé nem látta, hogy a felesége történetet írt volna.
Eltelt egy év. Ilyá kapcsolatokat és tőkét szerzett. Valamit összegyűjtött, valamit az öröklött nagymama lakásának eladásából kapott… A férfi megalapította saját építőipari cégét.
Reggeltől estig Daria segítette a férjét. Dokumentumokat és prezentációkat készített, irányította a munkásokat, szervezte a férfi üzleti találkozóit…
Egy évvel később Ilyá épített egy kertvárosi lakóparkot, és szép pénzt keresett. Minden tetszett neki a kapcsolatukban Dariával. Csak az ő külseje nem.
Az állandó munka és stressz mellett Daria édességfüggővé vált. Gyorsan hízni kezdett.
— Hová mehetnék ezzel a malacanyával? Szégyellem, hogy vele kell megjelenjek a nyilvánosság előtt. Még az esküvő előtt is duci volt, de most annyira elszaporodott, hogy már nézni is undorító — panaszkodott Ilyá a barátjának a bárban.
— Hát igen, elég rossz látvány — válaszolta a barát, miután meglátta a képet.
— Szóval itt az ideje, hogy Daria a padra kerüljön tartaléknak… — Ivott egy korty sört, majd Ilyá feltelepített a telefonjára egy társkereső alkalmazást. — Gondoltam, majd lesz egy viszonyom, ha Dasa megszüli, de isten bizony, tényleg undorító lett.
Gyorsan találtak Dariának helyettesítőt. A sportos Okszana már az első randin igent mondott, hogy Ilyá új társa legyen. És egy menő moszkvai étterem mosdójában neki is adta magát.
Ellentétben Dariával, Okszana igényesebb volt.
— Neked tetszik, ahogy kinézek… — suttogta lágyan a füle mellett Ilyának egy kényelmes, éjszakai városi panorámás lakásban, amit Ilyá titkos találkákra bérelt hosszú távra.
— Persze, hogy tetszik… — simogatta gyengéden a lány hátát a párnahuzat tollával.
— Azt hiszem, az elején háromszázezer elég lesz nekem. Haj, manikűr, kozmetikus, edzőterem… — Okszana sorolta, mire kell neki a pénz. De Ilyá nem figyelt rá… Csak csodálta a szépségét, és tudta, hogy megengedhet magának egy új szintű sikert.
Egy hónap alatt Okszana kiszorította Dariát Ilyá szívéből és gondolataiból. A férfi annyira belefeledkezett a kívánatos barnába, hogy szinte nem is ment haza, ahol minden este várta Dasa.
— Megfőztem neked tésztát a kedvenc pesto szószoddal… Magam csináltam a szószt. Pont, ahogy szereted… — köszöntötte Dariá Ilyát, amikor az visszatért egyhetes pihenőjéről Okszanával. — Hogy ment az üzleti út?
— Megvagyok — morogta Ilyá.
— Nem eszem. — Ilyá fintorgott.
— Inkább dolgozzunk. Hogy állunk? — Dariá már csak mint egy egyszerű alkalmazott jelent meg Ilyá szemében. Még ha Daria ingyen dolgozott is, Ilyá különösen sokat követelt tőle, többet, mint bármelyik másik munkástól.
Egy hónap múlva Ilyá undorodott Dariát látni az irodában is. A férfi ügyei rosszabbra fordultak. Vagy kevesebb időt fordított a munkára, vagy a személyes kiadások szaporodtak meg, vagy egyszerűen a sors…
Minden szerződés megbukott, a partnerek elpártoltak… Ilyá minden bajáért Dariát hibáztatta, és veszekedés közepette elvált tőle. Egy fillért sem adott a váláskor. Egy nap alatt kitette Dariát az ajtón.
És most, három év múlva… Ilyá nem hitt a szemének…
A képek alapján geolokáció szerint most Pavlovszkaja Szlobodán él… Tutira valami gazdagéknál… — Ilyá a konyhában ült, és hangosan elmélkedett.
— Éppen ott lesznek tárgyalásaim egy befektetővel. Dariá háza pont útba esik… Beugrok, megnézem… Valami nem stimmel nekem ezzel az egésszel. Nem nőhet fel így egy szürke egérből rózsa — kortyolt kávét.
Hirtelen üzenet érkezett a telefonjára Okszanától, akit Ilyá anyjával együtt az Emirátusokba küldött pihenni.
— Ilyá, jobb, ha külön megyünk… Találkoztam valaki mással. Semmi személyes. Nagyszerű élmény volt. A cuccokat majd a barátnőm viszi el.
— És mindezt az én pénzemen! Fizettem az utazást! El sem tudod képzelni, mit írtál — dühödten gépelte az üzenetet Ilyá remegő kézzel. A legdurvább szavakkal szidta Okszanát, amiket csak ismert.
— Ilyusha, most az érzelmek beszélnek belőled. Értem. Amint feldolgozod, nyugodtan beszélünk. Addig blokkolom a számot. A veszekedések és hisztik rontják a szépségemet — énekelt Okszana hangüzenetben, majd azonnal blokkolta Ilyá számát.
A befektető elutasítása után, rossz kedvében, maga sem tudta miért, Ilyá elment az elit lakóparkba, ahol az egykori felesége lakott.
Két órát ült az autóban, elszívott egy doboz cigarettát, majd megvárta, hogy a fényűző autó és a tulajdonosa megérkezzen a házhoz.
— Ilyá, mit keresel itt? — zavartan jött oda Daria a kapuhoz, mikor Ilyá háromszor megcsöngetett.
— Csak megnézni, hogyan élsz… — morgott Ilyá.
Daria arcán látszott, hogy óvatos. Ilyá nagyon kíváncsi volt, hogyan alakult az élet Dariával, és részleteket akart megtudni. Ezért visszafogta magát.
— Tulajdonképpen azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Sok mindent átgondoltam azóta, hogy nem vagy mellettem… Kicsit csúnyán alakult minden… — Ilyá próbált valami értelmes szavakat találni, amik indokolnák az érkezését.
— Csúnya? — Daria elmosolyodott és megcsóválta a fejét. — Megtiltottad, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretek. Két évig ingyen dolgoztam neked… És még főztem, takarítottam, ügyeltem a házra. Hittem benned, amikor mindenki azt mondta, hogy semmire sem mész… Aztán egy nap kidobtál az ajtón.
— Na gyere, Ilyuska, kérj bocsánatot. — Daria átölelte magát.
— Talán beengedsz a házba? Kicsit kínos itt… — Ilya a lábát nézte, aztán belerúgott egy kis kőbe.
— Talán be is engedlek… — Lelke mélyén Daria nem bánta volna, ha sikerével orrot tudna törölni egykori férjén, aki olyan kegyetlenül bánt vele.
— Hát, milyen jó kis házad van… — Ilya irigykedve pásztázta a tágas nappalit. — Vallj be, ki tart el? Igazán nem lehet tisztességes munkával kőpalotát venni.
— Senki sem tart el, Ilyuska… Mindent magam vettem. — Daria a konyhába ment.
— Hülyéskedsz… — Ilya izgatottan kiáltotta, és követte a nőt.
— Mit csodálkozol? Vagy szerinted nem vagyok méltó arra, hogy megvalósítsam az álmaimat? — Daria egy pohár vizet tett a férfi elé.
— De hogyan… — Hogyan változtál meg így három év alatt? Hogyan kerestél ennyit, hogy így élhess? — Ilya értetlenül forgatta a poharat.
— Visszatértem a történetmeséléshez, pontosabban forgatókönyvekhez. Írtam néhány pilot epizódot több filmvállalatnak, és… Nem tartották a munkámat értéktelennek. — Daria elmosolyodott, és megigazította a frufruját.
— Ma az ország egyik legismertebb forgatókönyvírója vagyok… A forgatókönyveim alapján készült sorozatokat és filmeket a fő csatornákon adják. — Szerényen tette hozzá az egykori feleség.
— Ha jól emlékszem, azért jöttél, hogy bocsánatot kérj. — Daria leült Ilya elé.
Az a mondás járja, hogy a legjobb bosszú a sikerrel legyőzni az ellenséget. Abban a pillanatban Ilya teljesen összetört. A düh lavinája újra elöntötte.
Az Okszanával való szakítás, a befektető pénzmegtagadása az új településre… Az exfeleség szédítő felemelkedése… Ilyának sürgősen bűnbakot kellett találnia. Valakire ki kellett zúdítania a haragját.
— Te mindig szürke egér voltál, csúnya, tehetségtelen, kapcsolat nélküli, albérlet nélküli… Abban, hogy eljutottál idáig… abban csak az én érdemem van. Én tettem helyre az agyad, és tanítottalak meg élni… — Halkan mondta Ilya. — A sikered és a pénzed fele az enyém.
— Ilya, ez nem nagyon hangzik bocsánatkérésnek. — Daria mosolygott. — Egyedül abban segítettél, hogy megtanítottad, milyen alattomosak az emberek.
— Nem kapsz tőlem semmit, ráadásul már menned kell. — Daria felállt, és határozottan az ajtóra mutatott.
— Nem érted, patkány? Azonnal kinyitod a széfet, vagy ahol tartod a pénzed, és odaadod a felét! — Ilya teljesen elveszítette az önuralmát. Erősen megragadta Daria könyökét, és berántotta a nappaliba.
— Engedj el, fáj! — Kiáltotta az egykori feleség.
— A szürke egérnek mindig szürke egérnek kell maradnia. — Ilya fogai között sziszegte, majd durván meglökte Dariat a kanapén.
— Gyorsan mondd meg, hol a széf és a pénz! Vagy élve nem mész innen el! — Ilya egy fahasábot ragadott a kandallóból, és fenyegetően közeledett Daria felé.
— Az egyedülálló nők macskákat tartanak… — Daria megdörzsölte a könyökét, mélyen Ilya szemébe nézett, majd elmosolyodott. — De én nem vagyok átlagos nő, én más vagyok.
— Nem érdekel, milyen vagy, Daria… Ha nem adod most oda a pénz felét, megöllek. — Ilya dühösen sziszegte, és felemelte a fahasábot. Szeme vérrel telt meg.
— Nagyon rosszul teszed, hogy nem érdekel, Ilyuska… Mert macskák helyett kutyákat tartok… — Daria ismét mosolygott, és a hátad mögé nézett. — Még nem is ismered “Chillit” és “Willit”.
Ilya megfordult. Két nagy doberman állt egy méterre tőle, és élesen méregették minden irányból. “Chilli” gondatlanul csöpögtette a nyálát a hideg márványlapra. “Willi”-nek még morognia sem kellett, már mindent értett.
— “Chilli”, “Willi”, betörő! Támadjatok! — Daria hangosan kiáltotta.
Ó, bárcsak láttátok volna Ilya arcát abban a pillanatban. Ez a kép feldobta volna a napotokat. Ahogy Ilya hirtelen elvesztette a magabiztosságát… Ahogy lenyelte a nyálát. Ahogy könyörgően nézett Dariára…
A dobermanok egész reggel éhesek voltak… Daria éppen etetni készült őket, amikor Ilya megérkezett. “Chilli” és “Willi” abban a pillanatban megállíthatatlanok voltak.
Ilya megpróbált elfutni, de szabadsága fél méterre volt csupán. Ezután egy igazságos megtorlás és megbüntetés jelenete következett. Majd jött a mentő, a rendőrség és rengeteg varrat. Nagyon sok varrat.
Daria házában kamerák voltak. Ilya feltételes büntetést kapott, és örökre elfelejtette, hogyan lehet visszajutni az egykori felesége életébe.
Ma Daria élete jó. A hírek szerint tehetséges rendezővel házasodott össze. Boldog, és gyermeket vár.
Azt mondják, hogy minden sikeres nő mögött ott áll egy férfi, aki összetörte a szívét. És a legjobb bosszú az, ha bebizonyítod, hogy nélküle is meg tudsz élni… Hogy igaz-e ez vagy sem ebben a földi világban… Ti döntötök…
De egyet biztosan tudunk… Ha valaki igazán hisz önmagában, mindent el fog érni.
