„És az én majmom a férjem anyjánál mossa a padlót” – nevetett a céges bulin. De otthon meglepetés várta.
Zsófi mindig is élénk, szókimondó nő volt. Munkájában sikeres volt, de magánéletében nem mindig találta meg a helyes egyensúlyt. Férjével, Miklóssal, már évek óta együtt voltak, de az utóbbi időben valami nem stimmelt a kapcsolatukban. Miklós egyre inkább elhanyagolta őt, és úgy tűnt, hogy a közös időtöltések helyett inkább a munkát és a barátokat részesíti előnyben.
Egy péntek este, a céges karácsonyi bulin Zsófi egy pohár bor mellett szórakozott a kollégákkal, miközben Miklós ismét lelkesen beszélt mindenféle viccről, amivel mindig próbálta a figyelmet magára vonni. A szórakozás közben, amikor éppen egy társaság körében nevetett, elhangzott egy mondat, ami meglepte a közönséget: „És az én majmom a férjem anyjánál mossa a padlót.”
A nevetés hangja gyorsan elhalt, és Zsófi elhűlve hallgatta a férje viccelődését. Miklós, aki sosem tartotta magát egy túlzottan érzékeny embernek, valószínűleg nem gondolta komolyan, hogy a szavai így hatnak. De Zsófinak mélyen bántották azok a szavak, még ha csak egy viccnek szánták is. A férje, aki korábban mindig támogatta őt, most szinte leértékelte őt, mintha egy szórakoztató eszközként tekintett volna rá, amit szabad megalázni, ha éppen kedve tartja.
A buli végén Zsófi úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban. Miklós hazafelé vezetett, miközben Zsófi a hátsó ülésen csendben ült, próbálva feldolgozni a hallottakat. Az este hangulata teljesen megváltozott. Amint hazaértek, Zsófi nem várt semmit. Miklós vette a kabátját, majd elindult a nappaliba, de Zsófi megállította a folyosón. „Tudod, hogy mi fáj a legjobban? Nem az, hogy vicceltél, hanem az, hogy nem tartasz annyira fontosnak, hogy érdemben beszéljünk a dolgokról. Az, hogy én, mint a feleséged, csak egy poénnak tűnök, amit le lehet venni a térképről, ha éppen nem tetszik.”
Miklós megdermedt, és próbált mentegetőzni, de Zsófi már nem akarta hallani a kifogásokat. Az a meglepetés, ami otthon várta őt, nem volt semmi más, mint egy őszinte beszélgetés, amire már régóta szükségük volt. Zsófi végre felnyitotta Miklós szemét, hogy a kapcsolatuk nem csak a viccekről, hanem az egymás iránti tiszteletről és támogatásról is szól.
A következő napokban Miklós próbálta helyrehozni a dolgokat, de Zsófi tudta, hogy a változás nem jön könnyen. De abban biztos volt, hogy egy kapcsolatban mindig fontos, hogy az ember megismerje a saját határait, és hogy ne féljen kimondani, amikor valami bántja. Az este tanulsága világos volt: a szeretet, tisztelet és őszinteség alapvetően fontos egy párkapcsolatban, és ha valaki nem tiszteli ezt, akkor a kapcsolat sorsa kérdéses.
