Najda kutya hatalmas termete mögött még hatalmasabb szív rejlik. Nemcsak kedves és gondoskodó, de igazi anya is tudott lenni – méghozzá három apró kismacskának, akikről senki más nem gondoskodott, és akiket segített életben tartani.
Egy napon, miközben Najda élelem után kutatott a szeméttelepen, három aprócska cicát talált. A kiscicák teljesen magukra maradva reszkettek az éhségtől és a félelemtől. Najdát is nemrég érte veszteség: miközben élelem után kutatott, eltűntek a saját kölykei. A tej azonban még nem apadt el nála, és amikor a kiscicák megérezték az illatát, odabújtak hozzá – melegre és táplálékra vágyva. Najda ajándéknak tekintette ezt a találkozást. Többé nem volt egyedül, nem kellett magányosan kóborolnia – immár volt kiket szeretnie és védelmeznie. Innentől kezdve még elszántabban kereste az élelmet, hogy etethesse új családját, és minden tőle telhetőt megtett, hogy biztonságban tudja a kicsiket.
A nyári hónapokban könnyebb dolguk volt – a meleg időjárás enyhítette a küzdelmet. Ám ahogy közeledett a tél, Najdának egyre több gondolat járt a fejében: nemcsak az élelem megszerzése jelentett kihívást, hanem az is, hogy hol találhatnak menedéket a hideg elől. Remélte, hogy a tél beköszöntéig csoda történik, és minden jóra fordul.
Nyár végére a kiscicák megnőttek, és már segítettek Najdának az élelem keresésében. Bár még mindig piszkosak voltak, a kutya rendületlenül nyalogatta és tisztogatta őket – hiába volt a fehér bundájuk, alig telt el néhány perc, és újra porosak lettek. De Najda számára ez nem csupán higiénia volt: reménykedett abban, hogy ezek az aranyos kis lények egyszer valaki szívébe lopják magukat, és meleg otthonra lelnek egy szerető családnál. Tudta jól, hogy három cicát életben tartani a hideg hónapokban szinte lehetetlen feladat lesz.
Ahogy a tél egyre közeledett, egy falubeli férfi, Alekszej, észrevette a különös kis családot, és megsajnálta őket. Hazavitte mindannyiukat, megetette Najdát és a cicákat, majd meleget biztosított nekik a kályha mellett.
Alekszej akkor talált rájuk, amikor rőzsét gyűjtött az erdő szélén. Egyedül élt, és nem bánta, hogy társaság költözik az otthonába – sőt, örömmel fogadta őket. Úgy döntött, segít ennek az összetartó kis családnak.
Najda hamar bebizonyította, hogy kiváló házőrző, a cicák pedig le sem tagadhatták nevelőanyjukhoz való kötődésüket. Mindenhová követték őt az udvaron, és úgy tűnt, mintha ők is részt vállalnának a ház őrzésében. Így lett egy szomorú kezdetből boldog és biztonságos folytatás – egy új élet reménye.
