Ezt a kiscicát elaltatásra vitték be a kórházba. Egy magára maradt, gazdátlan kis jószág volt – ki akarna egy ilyen cicát? A fiú, aki bevitte a klinikára, azt mondta, hogy elütötte egy autó. A kiscica mellső lábai súlyosan megsérültek – ráadásul nem friss sebekről volt szó.
Az egyik állatorvos azonban felhívta egy önkéntes ismerősét, és közölte vele: a kicsinek még van esélye. Még az is lehet, hogy az egyik mellső mancsát meg lehet menteni – de azonnali műtétre van szükség.
A cicát Csipiknek nevezték el. Amint lehetett, meg is operálták. Sajnos kiderült, hogy a sérülései nem az egyetlen gondot jelentették: panleukopéniát is diagnosztizáltak nála. Csipik hosszú órákat töltött infúzió alatt, és az orvosok nem sok jóval biztattak. A fertőző bélgyulladás az egyik legveszélyesebb betegség a macskák számára – és a kis testecskéje a műtét után teljesen legyengült.
De Csipik nem adta fel. Volt benne valami különleges: elképesztő élni akarás.
A betegség végül visszahúzódott. Csipiket ideiglenes befogadóhoz vitték, de sajnos újabb műtétre volt szükség. Az amputált mancs helyén folyadék gyűlt fel, amit rendszeresen le kellett csapolni. Az orvos úgy döntött, kitisztítja a sebet. Ez az altatás már nagyon megviselte a kicsit, de Csipik még ebből is felépült. A műtét után végre javulni kezdett az állapota, és mindenki boldogan figyelte a gyógyulását. Mikor az utolsó varratokat is eltávolították, megindult a keresés az álomgazdi után.
Csipik mintha mindig is három lábon élt volna. Teljes természetességgel alkalmazkodott új életéhez. Ugyanolyan eleven, játékos és vidám volt, mint bármelyik egészséges cica. Hét hónappal a klinikára kerülése után végleges otthonra talált.
Új otthonában nem voltak más állatok, így minden szeretetét és figyelmét új gazdáira fordította – és ők is szívből megszerették őt.
