— Te vagy a feleségem, tehát úgy kell viselkedned és gondoskodnod rólam, mint az anyám! És erről több szó sem lehet! Megértetted?
— Mi ez? — kérdezte Pál, megdermedve a konyha ajtajában, miközben a tányérra bámult, amelyen Mária épp most tálalta a tésztát.
— Spagetti bolognai szósszal — válaszolta Mária, miközben megtörölte a kezét a konyharuhába. — Tettem bele bazsalikomot is, ahogy szereted.
Pál lassan letette az aktatáskáját a székre, és odalépett az asztalhoz. Arca fokozatosan elvörösödött.
— Töltött káposztát kértem — mondta nyomatékosan, miközben félretolta a tányért. — Reggel világosan megmondtam: „Készítsd el anyám receptje szerint.” Elfelejtetted?
Mária felsóhajtott, és leült a szék szélére. A tizenkét órás műszak a szupermarketben tompa derékfájással és sajgó lábakkal emlékeztette a napra.
— Nem felejtettem el, Pali. Egyszerűen nem volt rá időm. A töltött káposzta legalább két órás meló. Én pedig csak egy órája értem haza a munkából.
— És akkor mi van? — Pál keresztbe tette a karját. — Az anyám is dolgozott, mégis rendesen főzött. Te meg mit csinálsz? Még egy nyomorult töltött káposztát se tudsz megcsinálni? Ez a legegyszerűbb dolog! Minden nő meg tudja csinálni!
— Az anyád félállásban dolgozott a könyvtárban, nem állt tizenkét órát a kasszánál — Mária megdörzsölte a halántékát. — Egyébként pedig a spagetti is normális étel. Igyekeztem, Pali.
Pál megvetően fújt egyet, és elfordult. Végigpásztázta a konyhát. Tekintete megállt a mosatlan serpenyőn a mosogatóban, majd a morzsákon a konyhapulton.
— És miért van kupi a lakásban? — bökött a nappali felé, ahol még mindig ott voltak az üres üvegek és a chipses tányérok tegnap estéről, amikor a barátai náluk voltak. — Azt hittem, legalább takarítasz, ha már főzni sem akarsz rendesen.
— Hogy nem akarok? — Mária felvonta a szemöldökét. — Pali, egyszerűen nincs időm mindenre. Reggel hatkor kelek, este nyolcra érek haza. Nincs erőm egyszerre főzni, takarítani, és még utánad meg a barátaid után is rendet rakni.
— Hogy utánam meg a barátaim után? — Pál hangja megemelkedett. — Ez az én házam, és azt hívok ide, akit akarok! A te kötelességed, hogy rend legyen!
Mária mély levegőt vett, próbálva megőrizni a nyugalmát.
— Ez a MI közös otthonunk, Pali. És nekem is jogom van a pihenésre munka után. Nincs bajom a barátaiddal, de miért nekem kellene takarítani felnőtt férfiak után?
— Mert te vagy a feleségem! — csapott az asztalra Pál, mire az evőeszközök megugrottak. — Anyám sose panaszkodott, ha apám hazahozta a haverjait. Mindig főzött mindenkinek, és utána is ő pakolt el. És nem nyafogott!
Mária csendben felállt, odalépett a tűzhelyhez, lekapcsolta a forró víz alatt sípoló teáskannát, és visszafordult hozzá.
— Nem vagyok az anyád, Pál. És nem is akarok az lenni. A feleséged vagyok. A társad. Nem a bejárónőd.
Pál megdermedt, mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Úgy nézett Máriára, mintha most látná először — nem egy háztartási gépnek hitt nőként, hanem hús-vér emberként, aki fáradt, de még mindig egyenes háttal áll előtte.
— Feleség… társ… — ismételte lassan, mint aki ízlelgeti ezeket a szavakat.
— Igen, társ — mondta Mária határozottan. — Mindketten dolgozunk. Mindketten elfáradunk. És ha azt akarod, hogy legyen vacsora és tisztaság, akkor ebből te is kiveszed a részed. Nem csak állsz és osztogatod a parancsokat, nem hasonlítgatsz anyádhoz.
Pál összekulcsolta az ujjait, és leült. Tekintete elkomorult.
— Nem akartalak megbántani — mondta halkan. — Csak… mindig azt hittem, hogy a gondoskodás azt jelenti, ha a nő otthon rendet tart, mint anyám. Ott mindig illatoztak a sütemények, mindig csillogott minden…
— Nem gondoltál arra, hogy az anyádnak nem is volt választása? Hogy lehet, hogy csak így tudott élni? — Mária leült vele szembe, hangja már nyugodtabb volt. — Nekünk viszont van választásunk, Pali. Lehetünk boldogok, ha egyenrangúként kezeljük egymást. Nem főnök és beosztottként. Nem “gazdasszonyként” és “úrnőként”, hanem társakként.
Csend lett. A teáskanna halkan újra sípolni kezdett a tűzhelyen.
— Talán… főzhetnénk együtt — mondta tétován Pál. — Hétvégén, legalábbis. Nem tudom, hogyan kell töltött káposztát csinálni, de megpróbálhatom. Vagy valami mást. Szereted azt a sütőtökös rakott dolgot, nem?
Mária elmosolyodott — először az este folyamán. A fáradtság nem múlt el teljesen, de mintha egy kicsit enyhült volna.
— Köszönöm, Pali. Innen indul az igazi partnerség. A megértés szándékából.
Pál felállt, odalépett hozzá, és megölelte. Kicsit ügyetlenül, kicsit mereven, de őszintén. Mária az arcát a vállára hajtotta. És ebben a pillanatban mindketten megértették: ha igazán beszélünk egymással, még a legrégebbi szerepeket is újra lehet írni.
