A 90-es évek gyermeke vagyok. Csodálatos gyerekkorom volt, annak ellenére, hogy az országban és a családunkban is nehéz anyagi helyzet volt
Minden egyes karácsonyt tisztán emlékszem. December 30-án apukámmal díszítettük a fát. Amíg én elfordultam vagy elterelődött a figyelmem, apukám ügyesen odacsempészte a csokoládét, és csodálkozva kérdeztem, milyen ügyes a Mikulás. Örültünk egy egyszerű puzzle készletnek, amit több alkalommal összeraktunk és szétválasztottunk, ugyanazzal a lelkesedéssel, mint az első alkalommal — ez volt a legszebb karácsonyi ajándék. Az ünnepeket nagy, összetartó családi körben ünnepeltük, senki sem dicsekedett új telefonnal vagy autóval. Minden egyszerű és őszinte volt.
Most, amikor mindent megkaptam — drága telefont, autót, lakást —, de mégis hiányzik a legfontosabb: az a nagy, összetartó család, amit akkoriban élvezhettem.
Ezt a szöveget könnyekkel a szememben írom, mert bár sok mindent megszereztem az évek során, amit kívántam, de semmi sem pótolhatja azt a családi melegséget és boldogságot, amit egykor a szívemben hordozhattam.
