Az új rabot szándékosan a zuhanyzókba küldték, abban a reményben, hogy mindenki előtt megalázhatják. Arra azonban senki sem számított, mi fog történni néhány perccel később – és arra sem, hogy valójában ki ez a csendes nő…
Az új elítélteket szállító busz kora reggel gördült be a börtön kapujához. A nyilvántartásba vétel után a női börtönőrök sorba állították őket, majd átkísérték a női részlegre.
Egy asszony azonnal kitűnt a többiek közül: alacsony, törékeny testalkatú volt, fáradt tekintettel és az esőtől csapzott hajjal. Némán állt, tekintetét a padlóra szegezve, egyetlen szót sem szólt.
Amint belépett a részlegre, néhány rab összenézett, majd halkan kuncogni kezdett.
– Nézzétek csak ezt a kis csendeset.
– Egy hétig sem fogja bírni odabent.
– Tökéletes célpont lesz.
Ekkor lassan odalépett hozzá Brenda, a magas, tetoválásokkal borított nő, akitől szinte az egész börtön rettegett. Gúnyos mosollyal végigmérte az újoncot.
– Mi a neved?
– Emily.
– Felejtsd el a nevedet. Itt azt fogják mondani rád, amit én akarok.
A körülöttük állók hangos nevetésben törtek ki.
Néhány perccel később az egyik rab szándékosan nekilökte a vállát Emilynek. A nő megingott, de sikerült talpon maradnia.
– Figyelj oda, újonc! Még a végén elesel.
A nevetés még hangosabb lett.
A zuhanyzók felé vezető úton tovább folytatódott a zaklatás.
Az egyik nő rátaposott a sarkára, egy másik könyökkel oldalba lökte, majd amikor a nedves padlón haladt át, valaki észrevétlenül elé tette a lábát.
Emily megbotlott, és nagy csattanással egy víztócsába zuhant. A folyosót harsány kacaj töltötte be.
– Legalább már meg is fürdött!
– Állítsátok fel! A műsor még csak most kezdődik!
Brenda megvető arckifejezéssel odalépett hozzá.
– Jegyezz meg egy szabályt! Itt bent senki sem segít a gyengéknek.
Megragadta Emily gallérját, és durván a zuhanyzók felé lökte.
– Gyerünk! Szórakozzatok egy kicsit vele!
Több rab körbevette az újoncot, elállva minden lehetséges menekülési útját. Az egyik erősen mellkason lökte, egy másik pedig ököllel az arca felé csapott, biztosra véve, hogy a rémült nő ismét a földre kerül.
Ám ekkor olyasmi történt, amitől az egész börtön döbbenten dermedt meg.
Emily higgadtan félrelépett, így az ütés célt tévesztett. A következő pillanatban villámgyors mozdulattal elkapta támadója karját, és egyetlen lendülettel a vizes csempére rántotta. A nőnek még arra sem maradt ideje, hogy felfogja, mi történt.
A zuhanyzóban síri csend lett.
Brenda összevonta a szemöldökét.
– Szerencséd volt. Próbáld meg még egyszer.
Ezúttal Brenda maga rontott rá, biztosra véve, hogy egyetlen ütéssel földre küldi az újoncot. Emily azonban sokkal gyorsabbnak bizonyult. Könnyedén kitért a támadás elől, egy gyors tenyércsapást mért Brenda mellkasára, majd egy ügyes lábsöpréssel kibillentette az egyensúlyából.
A termetes nő hatalmas csattanással zuhant a csúszós padlóra.
A többi rab döbbenten meredt a jelenetre.
– Mire vártok? Egyszerre támadjatok rá! – ordította Brenda.
Több nő egyszerre vetette rá magát Emilyre. Ő azonban olyan magabiztosan mozgott, mintha előre tudná minden ellenfele következő lépését.
Az egyik támadó karját könnyedén hárította, a másikat nyugodt, mégis határozott mozdulattal a földre vitte, miközben egy harmadik nő megcsúszott a nedves csempén, amikor hátulról próbálta elkapni.
Néhány másodperccel később már csak Emily állt talpon.
Még csak nem is kapkodta a levegőt.
Az egész zuhanyzó néma csendbe burkolózott.
Brenda lassan feltápászkodott, fájdalmasan az oldalát fogva. Hosszú évek óta először nézett úgy valakire, hogy nyoma sem volt a gúnynak az arcán.
– Ki vagy te?
Emily nyugodtan a szemébe nézett.
– Valaki, aki soha nem kezdi a harcot. De mindig ő fejezi be.
E szavak után senki sem merészkedett többé a közelébe. Még aznap estére az egész börtön arról a titokzatos új rabról beszélt, aki egyedül leckéztette meg a legveszélyesebb fogvatartottakat. Akkor még senki sem sejtette, hogy mindez a legelső napján történt ebben a börtönben.
