Egy nő és a szeretője elhatározták, hogy megszabadulnak a férjtől: letaszítják egy szikla tetejéről, hogy megszerezzék az egész vagyonát. Arra azonban egyikük sem számított, milyen fordulatot vesz majd a történet.
A baleset után a férfi mozgássérültté vált. Egykor erős, magabiztos és sikeres üzletember volt… mostanra csupán önmaga árnyékává lett. Kerekesszékhez kötve, másokra utalva élt, csendesen, szinte láthatatlanul.
A felesége szemében már nem ember volt, hanem teher… egy haszontalan jelenlét, amely kívülről még épnek tűnt, de számára már semmit sem ért.
Nem hagyhatta el. Válás esetén semmit sem kapott volna. De ha a férje „véletlenül” meghalna… minden az övé lenne.
Ekkor született meg a fejében a sötét terv.
Kirándulást javasolt egy vízeséshez. Romantikus utazásnak tűnt: friss levegő, lenyűgöző táj, békés hangulat — minden tökéletesnek látszott.
A férfi eleinte bizonytalan volt, de a felesége viselkedése megváltozott. Kedves lett, figyelmes, szinte szeretetteljes. Végül beleegyezett.
A szerető is velük tartott, mintha csak a család egyik jó barátja lenne.
Aznap a csend valahogy nyugtalanító volt.
Egészen a szakadék széléig mentek. Lent hatalmas mélység tátongott, a víz dübörögve zúdult alá, a levegőt sűrű pára töltötte meg. A sziklák nedvesek és csúszósak voltak. Egyetlen rossz mozdulat… és mindennek vége.
A férfi a kerekesszékében ülve nézte a vízesést. A szél belekapott a hajába, tekintete pedig meglepően nyugodt volt.
A felesége mögötte állt. A szerető lassan közeledett oldalról.
És abban a pillanatban a férfi mindent megértett.
— Ne tegyétek ezt… könyörgöm… — suttogta anélkül, hogy hátrafordult volna. — Tudom, mire készültök… bármit megteszek, amit akartok.
Egy másodpercre megtorpantak. Majd összenéztek.
— Már túl késő — felelte a nő jéghideg hangon.
A férfi feléjük fordult. A szemében nem volt pánik. Csak végtelen fáradtság.
— Nincs már senkim… — mondta halkan. — Kérlek…
De a döntésük végleges volt. A szerető habozás nélkül hirtelen meglökte a kerekesszéket.
Egyetlen pillanat alatt a szék a szakadék széle felé gurult. A kerekek megcsúsztak a vizes kövön… és a férfi eltűnt a mélységben. Le sem néztek utána.
A nő a kezébe temette az arcát, mintha rémülten sokkot kapott volna. A szerető kiabálni kezdett:
— Leesett! Baleset volt! Segítség!
Már szinte biztosak voltak benne, hogy győztek.
Ám kevesebb mint egy perccel később… valami teljesen váratlan történt.
A szakadék mélyéről hirtelen egy hang hallatszott.
Erős volt. Tisztán csengett.
— Ne örüljetek ilyen hamar.
A két szerető dermedten állt.
A ködből lassan alakok kezdtek kibontakozni. Több férfi közeledett. És velük együtt… a férj. Élve. Csuromvizesen, de életben.
A nő arca egy pillanat alatt elsápadt.
— Hogy… ez hogyan lehetséges?..
A férfi lassan felemelte a fejét, és rájuk nézett.
— Már régóta tudtam mindent.
Néhány nappal a kirándulás előtt véletlenül meghallotta a beszélgetésüket. Először nem akarta elhinni. Aztán utánajárt a dolgoknak. És rájött: minden igaz volt.
Ezután elkészítette a saját tervét.
Minden vagyonát mások nevére íratta, előkészítette a szükséges iratokat, és a kirándulás napjára már egy mentőcsapatot is megszervezett a szakadék aljára.
Tudta, hogy meg fogják tenni. Egyszerűen csak lehetőséget adott nekik arra, hogy felfedjék valódi arcukat.
— Most már semmitek sincs — mondta nyugodtan. — Sem pénzetek. Sem szabadságotok.
Abban a pillanatban megérkezett a rendőrség.
A nő sikoltozni kezdett, kétségbeesetten próbálta magyarázni a történteket. A szerető hátralépett egyet.
De már túl késő volt.
