Egy idős férfi nyugodtan ült egy régi, fából készült stég végén, kezében horgászbottal, amikor észrevette, hogy három nagyszájú fiatal közeledik felé gúnyos mosollyal az arcán.
Egyikük sem sejtette azonban, hogyan fog véget érni ez a találkozás…
A reggel hűvös és csendes volt. Vékony ködfátyol lebegett a tó felszíne felett, eltakarva a túlsó partot. Az idős férfi egy összecsukható széken ült, és figyelmesen nézte az úszóját.
Mellette egy fémből készült vödör állt, benne néhány frissen fogott hallal, amelyek még mindig ficánkoltak.
A nyugalmat hirtelen nehéz léptek zaja törte meg.
Három fiatal állt meg mögötte. Hangosan beszélgettek, és gúnyos pillantásokat váltottak egymással. Viselkedésükből áradt az a fajta önteltség, amely azok sajátja, akik hozzászoktak ahhoz, hogy senki sem mond nekik ellent.
— Hé, öreg! Még sosem láttunk errefelé — szólt oda az egyik kaján vigyorral.
— Egyáltalán tudod, hol ülsz? — tette hozzá a másik.
— Ez a tó a mi területünk. Ha itt akarsz horgászni, fizetned kell.
Az öreg nem válaszolt azonnal. Lassan kihúzta a damilt, ellenőrizte a horgot, majd kissé feléjük fordította a fejét.
— Ez a tó mindenkié — mondta nyugodtan. — Senkinek sem kell fizetnie azért, hogy itt lehessen. Ugyanannyi jogom van élvezni ezt a helyet, mint nektek.
A három fiatal összenézett, majd hangos nevetésben tört ki.
— Hallottátok ezt? — kérdezte az egyik. — Az öreg most éppen jogokról tart nekünk előadást.
— Figyelj ide! — válaszolta egy másik már keményebb hangon. — Utoljára mondjuk. Fizetsz… vagy eltűnsz innen.
Az idős férfi egyszerűen visszafordult a víz felé, mintha a jelenlétük teljesen jelentéktelen lenne számára.
Ez a közöny még jobban feldühítette őket.
— Mi van, süket vagy?
— Hé! Hozzád beszélünk!
Az egyik fiatal hirtelen előrelépett, és teljes erejéből belerúgott a vödörbe. A fém hangosan megcsörrent, majd a vödör a halakkal együtt a tóba borult.
Az öreg még csak meg sem rezdült. Nyugodtan megigazította a horgászbotját, és tovább figyelte az úszót.
A három fiatal arcáról lassan eltűnt a mosoly.
— Mondtam, hogy fizess vagy takarodj! — sziszegte egyikük összeszorított fogakkal.
Nem érkezett válasz.
Az idős férfi hallgatása megalázóbb volt számukra bármilyen sértésnél.
— Rendben… — morogta az, aki a legközelebb állt hozzá. — Ha másképp nem ért a szóból…
Ökölbe szorította a kezét, és egy lépést tett előre, készen arra, hogy lecsapjon az öregre.
Ám abban a pillanatban valami egészen váratlan történt…
És ekkor minden egyetlen szempillantás alatt történt meg.
Az idős férfi hirtelen felpattant a székéről.
Gyors, pontos és tökéletesen kontrollált mozdulattal megragadta támadója karját, kifordította az egyensúlyából, majd erőteljesen a stég deszkáira terítette. A fiatal fájdalmas kiáltással csapódott a földhöz.
A második azonnal felé rohant, de egy rövid és célzott ütést kapott a mellkasára. A levegő kiszorult a tüdejéből, és összegörnyedve a hasához kapott.
A harmadik rémülten hátrálni próbált. Kapkodásában megbotlott a stég szélén, és hatalmas csobbanással a tóba zuhant.
Az öreg mozdulatlanul állt.
Tartása nyugodt és magabiztos volt, mintha csupán egy hétköznapi feladatot végzett volna el.
Végignézett a három fiatalon, majd higgadt hangon megszólalt:
— Még mindig fogalmatok sincs arról, kivel kezdtetek.
Az egyik fiú fájdalmas arccal próbált feltápászkodni.
Az idős férfi ekkor tett egy lépést előre.
— Harminc éven át szolgáltam egy különleges alakulatnál. Hozzátok hasonló emberekkel százszámra találkoztam már.
Hangja határozott volt, de nem dühös. Mégis olyan tekintély áradt belőle, hogy a fiatalok azonnal megtorpantak.
— Most pedig menjetek el. Amíg még saját lábatokon képesek vagytok távozni.
A három fiatal egymásra nézett.
Minden korábbi magabiztosságuk szertefoszlott. A gúnyos vigyorokat felváltotta a bizonytalanság és a szégyenérzet.
Ezúttal senki sem ellenkezett.
Egyetlen szó nélkül hátat fordítottak, és sietve eltávolodtak a stégtől.
Lassan ismét csend borult a tóra.
Az idős férfi nyugodtan visszaült az összecsukható székére, kézbe vette a horgászbotját, és figyelmét újra a mozdulatlan vízre irányította.
A víz felszínén a felborult vödör nyomán keletkezett hullámkörök szinte teljesen eltűntek.
Mintha az egész jelenet meg sem történt volna.
