Az ötéves fiam mostanában nagyon furcsán viselkedik. Ideges lett, gyakran megijedt egy-egy nesztől, főleg éjszaka. Ezt az életkorának tulajdonítottam — talán egy válság, talán érzékenység, talán csak képzelődés. Minden gyereknél előfordul.
De napról napra csak rosszabb lett. Éjszaka felriadt sikoltozva, sírva berohant a hálószobánkba, és mindig ugyanazt mondta:
— Hallom őket… Suttognak… Valaki van ott…
A férjemmel persze először viccelődtünk. Aztán csak megnyugtattuk. Megöleltem, simogattam a fejét, és azt mondtam:
— Csak álom volt, drágám. Senki sincs ott. Ugye, megnéztük már?
Többször is alaposan átvizsgáltuk a szobát a nyugalma érdekében: az ágy alatt, a szekrényben, a függöny mögött — és persze a nagy tükör mögött, ami a falon lógott. Semmit sem találtunk.
De tegnap minden megváltozott.
A férjemmel este a nappaliban ültünk, filmet néztünk. Csend volt, nyugalom. Egyszer csak berohant a fiam. Teljesen sírva, rémült arccal, remegő ajkakkal kiabált:
— Visszajött! Ott van a tükör mögött! Szörny! Hallom!
— Fiam — kezdte volna a férjem — már beszéltünk erről…
— Kérlek, távolítsátok el! Ott van! Hallom, ahogy sziszeg!
A férjem mélyet sóhajtott, felállt. Én utána mentem. A fiam szobájában csend volt. Túl nagy csend. Csak egy kis feszültség vibrált a levegőben.
— Ott van — suttogta a fiam, és a tükörre mutatott.
Odamentünk közelebb. Néztünk. Csend. De egyszer csak úgy tűnt, mintha… mintha a tükör megremegett volna. Egy picit, mintha egy alig érzékelhető légmozgás hatott volna rá. A férjem hirtelen előrelépett, és figyelmeztetés nélkül letépte a tükröt a falról.
És ekkor mindketten sikítottunk.
A tükör mögött, a fal és a gipszkarton közötti résben egy hatalmas fekete kígyó tekergőzött.
A pikkelyei halkan súrolták a betont. Pont ezt a hangot hallotta a fiam. Nem találta ki. Érezte.
Azonnal kihívtuk a mentőket. Megérkeztek a szakemberek, és csak ők tudták kihúzni a hüllőt a falból. Kiderült, hogy valahogy a pince alól csúszott fel, és ott élt a fal és a burkolat közötti szűk résben. Pont ott, ahol a tükör lógott.
Most a tükröt leszereltük. A falat befoltozták. És én, mint anya, fontos tanulságot vontam le magamnak.
Mindig hiszek a fiamnak. Még akkor is, ha szörnyekről beszél. Néha a gyerekek érzékelnek olyat, amit a felnőttek egyszerűen nem akarnak észrevenni.
