A fiú egyenesen a medencébe lökte lebénult apját, aki a kerekesszékében ült.
Abban reménykedett, hogy az idős férfi soha többé nem bukkan fel a víz felszínén, és végre övé lehet a vállalat, a ház és az összes pénz. Arra azonban még álmában sem gondolt, milyen következményeket indít el ezzel a szörnyű tettével.
Egy súlyos agyvérzés után az apa teljesen lebénult. Nem tudott beszélni, sem a karját, sem a lábát nem volt képes megmozdítani. Csak a tekintete maradt élénk és kifejező, bal kezének mutatóujja pedig időnként alig észrevehetően megremegett.
Az orvosok szerint még volt esély némi javulásra, de ehhez hosszú időre, intenzív kezelésre és rengeteg türelemre lett volna szükség.
Eleinte a fiú odaadó hozzátartozónak mutatta magát. Megetette az apját, elkísérte a rehabilitációs kezelésekre, segített neki felöltözni, esténként pedig gyakran hosszú ideig ott ült mellette.
– Ne aggódj, apa. Soha nem hagylak magadra – mondogatta megnyugtató mosollyal.
Ez a mosoly azonban csak akkor jelent meg az arcán, amikor szomszédok, orvosok vagy látogatók voltak jelen. Amint kettesben maradtak, vonásai megkeményedtek, tekintete pedig hideggé és kegyetlenné vált.
Teltek a hetek, majd a hónapok. A fiú egyre nehezebben viselte, hogy az egész életét egy olyan ember gondozásának kell szentelnie, aki még egyetlen hálás szót sem tud kimondani. Folyton sóhajtozott, a legapróbb dolgokon is felidegesítette magát, és apjára már nem családtagként, hanem elviselhetetlen tehertételként tekintett.
Egy este, amikor a ház teljes csendbe burkolózott, elővett egy iratokkal teli dossziét, majd összeszorított fogakkal odasúgta:
– Amíg életben vagy, minden továbbra is a te neveden marad. Én pedig már belefáradtam a várakozásba.
Az apja egy virágzó vállalkozás tulajdonosa volt, emellett egy hatalmas házzal és jelentős banki megtakarításokkal is rendelkezett. A fiú abban bízott, hogy hamarosan hozzájut az örökséghez, de semmi sem úgy alakult, ahogyan eltervezte.
Az agyvérzés óta az idős férfi egyetlen dokumentumot sem írt alá, és még az orvosok sem tudták megmondani, mikor lesz ismét olyan állapotban, hogy önálló döntéseket hozzon.
Ekkor egy rémisztő gondolat kezdett gyökeret verni a fiú fejében.
Másnap kitolta apját a ház mögötti medencéhez. Óvatosan körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla: senki sem figyeli őket.
– Mindenki azt fogja hinni, hogy baleset történt – suttogta.
Az apa rémülettől kitágult szemmel nézett rá, mintha minden egyes szavát pontosan értené. Kétségbeesetten próbálta megmozdítani azt az egyetlen ujját, amely még valamennyire engedelmeskedett neki, ám teste továbbra is mozdulatlanul raboskodott a kerekesszékben.
A fiú erősen megragadta a tolószék fogantyúit.
A következő pillanatban egy brutális mozdulattal a vízbe taszította.
Hatalmas csobbanás hallatszott, majd a kerekesszék eltűnt a medence felszíne alatt.
A fiú néhány másodpercig a felkavart vizet bámulta. Ezután megfordult, és nyugodtan elsétált, mert biztos volt benne, hogy senki sem látta, mi történt.
– Ezúttal vége – mormolta maga elé.
Azt azonban még nem tudta, hogy kegyetlen tette olyan események láncolatát indítja el, amelyre soha, még a legrosszabb rémálmában sem számított volna.
Pontosan ebben a pillanatban egy férfi fejezte be a reggeli futását, és éppen a ház közelében haladt el. Amikor meghallotta a szokatlan csobbanást, hátrafordult, és meglátta, hogy egy kerekesszék lassan elmerül a medence vizében.
– Istenem! Valaki van odalent! – kiáltotta.
Gondolkodás nélkül, teljes ruházatban a vízbe vetette magát. Hatalmas erőfeszítések árán sikerült a felszínre hoznia az idős férfit, majd kivonszolta a medencéből, és azonnal értesítette a mentőket.
Néhány perccel később egy mentőautó állt meg a ház előtt. Az orvosok gyorsan közbeléptek, és sikerült megmenteniük az apa életét.
Amikor a fiú megérkezett a kórházba, tökéletesen eljátszotta a kétségbeesett hozzátartozó szerepét. Arcára döbbenetet és fájdalmat erőltetett, mintha éppen most értesült volna egy felfoghatatlan tragédiáról.
– Hogyan történhetett ez? Alig egyetlen percre mentem el – magyarázta a rendőröknek.
Magabiztossága azonban nem tartott sokáig.
Az egyik rendőr nyugodt hangon ránézett, majd közölte:
– Velünk kell jönnie.
– Miért? Én semmit sem tettem – válaszolta a fiú idegesen.
A rendőr ekkor hozzátette:
– A medence közelében működött egy térfigyelő kamera. Az egész jelenetet rögzítette.
A fiú arcából azonnal kifutott minden szín.
A felvételeken tisztán látszott, ahogy szándékosan a medence széléhez tolja a kerekesszéket. Körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, nincs senki a közelben, majd saját apját a vízbe taszította, és nyugodtan elsétált.
Többé semmilyen lehetősége nem maradt a tagadásra.
A nyomozás később azt is feltárta, hogy az apa még az agyvérzése előtt rendkívül pontos végrendeletet készített.
A dokumentum egyértelműen kimondta, hogy amennyiben a fia bántalmazná őt, vagy bűncselekményt követne el ellene, automatikusan elveszíti minden öröklési jogát.
Ebben az esetben az apa teljes vagyona egy jótékonysági alapítványhoz került volna, míg egy bizonyos részt azok a hűséges alkalmazottak kaptak volna, akik hosszú éveken át becsületesen dolgoztak mellette.
A fiú mindent gyorsan meg akart szerezni.
Végül azonban semmit sem kapott.
Az idős férfi pedig, akiről a saját fia azt hitte, hogy képtelen megvédeni magát, egy véletlenül arra járó idegennek köszönhetően életben maradt.
És még volt ideje megtapasztalni, hogy saját gyermeke kapzsisága végül azt a köteléket rombolta szét, amelynek a legerősebbnek kellett volna lennie közöttük.
