A hölgyek rajongtak érte, a férfiak féltékenyek voltak rá. Magas termetű, jó kiállású, markáns vonásokkal. Férfias vonzereje sok nő számára elérhetetlen álom maradt. De csak a mozivásznon testesítette meg az eszményi férfit, a rettenthetetlen és hibátlan lovagot.
Jean Marais valós élete távol állt attól, amit filmjeiben megformált. Pályáját Jean Cocteau rendezőnek köszönhette, akivel szoros kapcsolat kötötte össze – és ez a kapcsolat korántsem csupán baráti volt.
A későbbi filmsztár különös gyermekként nevelkedett. Édesapja állatorvosként tevékenykedett. Anyjáról viszont azt híresztelték, hogy szélhámos vagy egyszerű tolvaj volt – többször is rács mögé került csalásai miatt. Úgy vélték, az asszony mindennél jobban vágyott egy leánygyermekre. De fiút hozott világra. A csalódottság egy időre mély levertségbe taszította, de végül belenyugodott a sorsába.
Jean ösztönösen érzékelte anyja vágyait – és tudat alatt mindig próbált megfelelni azoknak. Gyermekként lányruhákba bújt, flörtölt kortársaival. A felnőttek sokszor fiatal hölgynek hitték. Ugyanakkor igazi rakoncátlan kölyök volt: verekedett, csent, női ruhában gúnyt űzött tanáraiból – emiatt több iskolából is kizárták.
Egy nap anyja elvitte őt moziba. Ez az élmény sorsfordító pillanatnak bizonyult a fiú életében. Jean színész akart lenni. Az út azonban nem volt sima – sokkal inkább tele akadállyal. Hogy fedezze tanulmányait, mindenféle állást elvállalt: képeket festett, divatlapoknak pózolt. Három alkalommal próbált bejutni a párizsi konzervatóriumba, és megszámlálhatatlan filmes stúdiónak küldte el a fotóit.
De a francia nőcsábászt mindenhol elutasították. Húszéves korában végül felvették egy kezdőknek szóló színi tanfolyamra, ahol minden iskolai előadásban részt vett. Egy ilyen fellépésen figyelt fel rá Marcel L’Herbier rendező, akivel közeli kapcsolatba került. A direktor filmszerepekkel kezdte támogatni őt.
Ez így folytatódott évekig, míg 1937-ben Jean Marais meg nem ismerkedett a híres rendezővel, Jean Cocteau-val. A mester szerelmet vallott a fiatal színésznek, és viszonzásért cserébe megígérte, hogy sztárt farag belőle. És betartotta ígéretét. Bevezette Marais-t az elit körökbe.
A kezdetben átlagos színészből valódi művészt formált. Főszerepeket bízott rá szinte minden filmjében és színházi produkciójában. Jean Marais világszerte ismertté vált. Filmjeit – például Monte Cristo grófja, Fantomas, A vasálarcos – még a Szovjetunióban is szinte mindenki ismerte.
Érdekesség, hogy irányultsága ellenére Marais mégis szolgált a fronton – a nácik ellen harcolt, igaz, csak miután azok kivonultak Párizsból. Bátorságáért kitüntetésben részesült. Néhány évig házasságban élt egy nővel – Mila Parely színésznővel. A frigy azonban nem bizonyult tartósnak. Jean Cocteau-val viszont több mint huszonöt éven át élt együtt, egészen a rendező haláláig.
Marais-nak soha nem született saját gyermeke. 1962-ben azonban örökbe fogadott egy 19 éves cigány fiút, Serge nevűt. Taníttatni akarta, úriemberré nevelni. A fiút azonban kizárólag a pénz érdekelte. Később Marais maga is elismerte, hogy tévedés volt az örökbefogadás. Serge hosszú időre eltűnt, majd csak a színész halála után bukkant fel újra – pert indított az örökségért, amit Marais a barátaira hagyott. De ez már egy másik történet.
Úgy tartják, hogy az igazán tehetséges ember minden területen kiváló. Így volt ezzel Jean Marais is. Az 1960-as években, miután mentora eltávozott, elhagyta a nyüzsgő Párizst, és a francia Riviérára költözött. Vett egy villát, ahol békésen festett és szobrászkodott. Azt beszélik, amikor Pablo Picasso meglátta alkotásait, csodálkozva jegyezte meg, hogyan pazarolhatja valaki ilyen képességgel az életét a színészetre.
Azok szerint, akik jól ismerték, Jean Marais a való életben rendkívül szerény és zárkózott ember volt. Távol állt a filmjeiben megformált hősöktől. Soha nem hivalkodott másságával – de nem is titkolta, ami akkoriban szinte példátlan volt. A tiltott vonzalmakat már kamaszkorában megtapasztalta – édesanyja egyik barátján keresztül. Saját visszaemlékezése szerint csupán kíváncsiságból.
Amikor aztán szembejött vele egy ismert rendező, Marais a filmes karriert választotta. Amit élete végén már megbánt. Ha nem találkoznak, talán egészen másként alakult volna a sorsa. Talán nem színészként, hanem szobrászként, festőként vagy íróként ismerte volna meg a világ. Hiszen tehetségéből több életre is futotta volna a férfias megjelenésű művésznek.
