ANYÁM UTOLSÓ SZAVAI OLYAN MÓDON TÖRTEK MEG, AHOGY SOHA NEM SZÁMÍTOTTAM RÁ
A narrátor a számára szörnyű hatású anyja utolsó szavaira gondol, amelyek egy sokkoló titkot árultak el. Amikor anyja egészsége rohamosan romlik a hospice-ban, egy suttogott szót hallanak tőle, miszerint az apa, akiről úgy tudták, hogy meghalt, valójában él. Ez a felfedezés alapjaiban rengeti meg a narrátor életét.
A narrátor úgy nőtt fel, hogy édesanyja azt mondta, apjuk autóbalesetben halt meg, mielőtt megszületett volna. Egyedül nevelte őt, és alig beszélt róla. Édesanyja halála után a narrátor egy régi levelet talál, amely arra utal, hogy ha meg akarja találni az apját, kezdje az attikában. Ott egy dobozban régi levelek és fényképek találhatók, köztük egy Polaroid egy férfiról, akit Ramonnak hívnak, és aki az apja, valamint levelek, amiket neki írt az anyja.
A levelek azt mutatják, hogy az apa próbált kapcsolatban maradni, de az édesanya elzárkózott tőle, úgy vélték, hogy jobb, ha a narrátor egy stabil család nélkül nő fel. A narrátor megtudja, hogy apja próbálkozott újra kapcsolatba lépni, de végül beleegyezett abba, hogy eltűnik, hogy megóvja a gyermeke fájdalmát.
A narrátor haraggal, kíváncsisággal és reménnyel utazik a Northstar Harborba, ahol apját egy kis házban találja. Az érzelmes találkozón apja megbánja, hogy nem küzdött keményebben a kapcsolatukért, és mindketten kezdenek gyógyulni az évekig tartó különválás után.
A történet vége felé a narrátor ott áll az édesanyja sírjánál, megbocsátva neki és megértve döntéseit, belátva, hogy az utolsó szavai egy új esélyt adtak a család számára.
