— Ebben a lakásban minden az enyém, te pedig itt senki vagy, még a nevedet sincs miért kimondani! — csattant fel az anyós egy veszekedés után. De a meny nem nyelte le szó nélkül — úgy felelt, hogy az asszony majdnem félrenyelt a meglepetéstől.
Larissza alig tudta leplezni az izgalmát, amikor átlépte egy nagy, régi moszkvai lakás küszöbét egy csendes utcában.
Megváltozott az élete: nemrég volt az esküvője Andrejjel, és most együtt költöztek annak édesanyjához, Irina Petrovnához. Az idős, ám energikus asszony széles mosollyal és frissen sült pite illatával fogadta az ifjú párt.
Az első napok az új otthonban egyszerre hoztak zűrzavart és örömöt. Larissza igyekezett úgy elhelyezni a holmijait, hogy ne legyenek senkinek útban, és minden este közösen ültek asztalhoz, megbeszélve a nap történéseit.
Minden teljesen csodálatosnak tűnt, de nem sokkal később Larissza észrevenni kezdte, hogy a dolgai nem mindig ott vannak, ahová tette őket.
Először csak apróságok: egy rúzs vagy körömlakk, amely rejtélyes módon átvándorolt a szobájából a fürdőbe. Aztán a ruhák következtek. Larissza a blúzait és szoknyáit Irina Petrovna szekrényében találta, gondosan összehajtogatva.
Irina, amikor észrevette a meny zavartságát, csak legyintett:
— Ó, drágám, ne foglalkozz vele! Itt nálunk minden közös, úgy mond. Andrejjel már olyan régóta élünk így… Most már te is ennek a háznak a része vagy.
Larissza megpróbált megértő lenni, és elfogadni ezeket a szabályokat. Mindig is rugalmas embernek tartotta magát, aki képes alkalmazkodni bármilyen körülményekhez.
Minden nap, amikor hazatért a helyi újság szerkesztőségéből, ahol újságíróként dolgozott, újabb és újabb „meglepetések” várták.
Úgy tűnt, Irina Petrovna nem ismer határokat, és ez a gondtalan viselkedés egyre inkább ingerültséget és tehetetlenséget váltott ki Larisszából.
Eltelt néhány hét, és Larissza már előre meg tudta tippelni, hol fogja megtalálni az eltűnt dolgait, de ettől még nem lett könnyebb.
Úgy érezte, mintha nem is a saját életét élné, hanem valami furcsa játékban venne részt, amelynek szabályait nem ő írta.
Egy este, amikor Andrej hazaért a munkából, Larissza elhatározta, hogy felhozza a témát.
— Andrej, nem furcsának találod, hogy az anyukád… hát, használja a dolgaimat? Egy kicsit kellemetlenül érzem magam.
Andrej, fáradtan a hosszú nap után, zavartan nézett rá.
— Ő mindig is ilyen volt… Eszembe sem jutott ezen gondolkodni. Ne vedd a szívedre.
Larissza felsóhajtott, megértve, hogy neki magának kell megoldást találnia erre a helyzetre.
Az íróasztalánál ült, elmélyülten válogatva a következő nagy városfejlesztési cikk anyagait. Úgy érezte magát, mint hal a vízben, amikor valami fontos témán dolgozott.
A táblagépe tele volt jegyzetekkel, interjúkkal és fotókkal, amelyek az anyag alapját képezték. Hirtelen megszólalt a telefon. Larissza félbeszakította a munkát, kiment a szobából. Amikor visszatért, a tablet már nem volt a helyén.
Irina Petrovna kezében találta, aki értetlenül nézte a kijelzőt.
— Irina Petrovna, mit csinál? Ez a munkahelyi tabletem, fontos fájlok vannak rajta! — kiáltott fel Larissza, próbálva megőrizni a nyugalmát.
— Jaj, drágám, csak vacsorarecepteket akartam megnézni. Annyi minden van itt… Véletlenül megnyomtam valamit, és minden eltűnt — magyarázta zavartan Irina.
Larissza gyorsan ellenőrizte a készüléket. Szörnyűséggel a szívében észlelte, hogy az vissza lett állítva gyári beállításokra — minden adat elveszett. A fiatal újságírónőnek elszédült a feje a katasztrófa nagyságától.
— Komolyan? Nem tudott volna megkérdezni, mielőtt hozzányúl a cucchoz? — Larissza hangja dühösen és kétségbeesetten remegett.
Irina Petrovna erre csak vállat vont.
— Az én lakásomban minden közös, itt semmi sem a tiéd — vetette oda, mintha ez magától értetődő lenne.
Ez a hanyagul elejtett mondat volt az utolsó csepp Larissza számára. Rájött, hogy a szép szó itt nem használ. Tennie kell valamit, hogy visszaszerezze az irányítást az élete és a holmijai felett. Visszavonult a szobájába, hogy lenyugodjon, és tervet kovácsoljon.
Késő este, hosszú töprengés után Larissza úgy döntött, hogy ha Irina Petrovna nem érti a határokat és a tiszteletet, akkor a saját nyelvén kell megtanítani neki. A bosszú ötlete hirtelen pattant ki a fejéből, de ebben a helyzetben az egyetlen megoldásnak tűnt. Elhatározta, hogy a tudását és képességeit felhasználva leckét ad az anyósnak, anélkül, hogy nyílt konfliktust vállalna.
A közelmúltbeli konfliktus és a teljes határátlépés után Larissza úgy érezte, hogy bár apró bosszúnak tűnik, a lépése jogos.
Egy tréfás ajándékokat áruló weboldalon rendelt egy csípőspaprika-kivonatot tartalmazó rúzst — egy terméket, amely garantáltan fel fogja kelteni Irina Petrovna figyelmét.
Amikor megérkezett a csomag, Larissza gondosan kibontotta a feltűnő rúzst, és hanyagul otthagyta a fésülködőasztalán — miután megbizonyosodott róla, hogy Irina látta az új szerzeményt.
Irina Petrovna, aki mindig érdeklődött minden új és csillogó dolog iránt, hamarosan észrevette a rúzst. Larissza távolról figyelte, ahogy Irina felveszi, és a tükörnél megállva magára ken egy keveset az új árnyalatból.
— Ó, milyen élénk szín! Nézzük csak, hogy áll nekem, — dorombolta Irina mit sem sejtve a csapdáról.
Néhány perccel azután, hogy felkente a rúzst, Irina Petrovna érezni kezdte az égető kellemetlenséget. Először azt gondolta, hogy ez csak egy szokásos reakció az új termékre, de hamarosan a csípés elviselhetetlenné fokozódott.
— Mi ez… Jaj, mi történik velem?! — kiáltott fel Irina, és gyorsan a tükörhöz rohant, hideg vizet nyomva az ajkaihoz, kétségbeesetten próbálva enyhíteni az égető érzést. Arcán a teljes értetlenség és a fájdalmas rémület tükröződött.
Larissza, aki távolról figyelte a jelenetet, egyszerre érzett diadalt és bűntudatot. Odalépett Irinához egy pohár hideg vízzel.
— Lehet, hogy allergia az új összetevőkre? Óvatosabbnak kell lenni az ismeretlen kozmetikumokkal, — jegyezte meg, miközben igyekezett elrejteni mosolyát.
Irina, még mindig sokkos állapotban, bólintott, miközben tovább hűtötte az ajkait.
— Igen, úgy tűnik… igazad van, drágám, — motyogta, és hangjában már némi alázat is érződött.
Bár Larissza elérte a kívánt hatást, és elégedettséggel töltötte el, hogy az anyós végre megtapasztalta könnyelmű viselkedésének következményeit, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy ezek az apró győzelmek önmagukban nem oldják meg a lényeget.
Elgondolkodott rajta, meddig hajlandó elmenni ebben a „nevelési folyamatban”, és vajon érdemes-e ugyanezen az úton folytatni.
A rúzsos incidens után Larissza új módját találta meg Irina Petrovna „oktatásának”.
Amikor elővette a tabletjét, hogy ellenőrizze az e-mailjeit, észrevette, hogy Irina nem jelentkezett ki az odnaklassznyikiból (az „Osztálytársak” közösségi oldalról). Ezt a lehetőséget nem hagyhatta ki.
Magával vitte a tabletet a szerkesztőségbe, és belekezdett a „visszanevelés” második szakaszába. Úgy döntött, egy kis humorral fogja fűszerezni Irina mindennapjait.
Első lépésként posztolt egy fotót egy óriási hamburgerről azzal a felirattal: „Új diétába kezdek! Ki tart velem? #HamburgerSzerda”. A kép látványos és ínycsiklandó volt, és Irina ismerősei azonnal kommentelni kezdtek, teljes megdöbbenéssel — hiszen mindenki tudta, hogy Irina Petrovna régóta az egészséges táplálkozás élharcosa volt.
Ezután Larissza talált az interneten egy képet egy lótusz pózban ülő macskáról, és ezzel a megjegyzéssel tette közzé: „Az új jógaoktatóm egyszerűen zseniális! Még soha nem voltam ilyen hajlékony!” Ez még több nevetést és megosztást váltott ki, hiszen Irina soha életében nem jógázott, sőt nyíltan szkeptikus volt vele szemben.
Ezután Larissza új státuszt tett közzé Irina nevében: „Tatuálásról álmodom! Szerintetek sárkányt vagy unikornist válasszak?” A bejegyzés rengeteg lájkot és vidám hozzászólást kapott Irina barátaitól, akik lelkesen kezdték el saját kézzel rajzolt ötleteiket küldözgetni.
Amikor Irina Petrovna hazaért, és megnyitotta az oldalát, meglepetés várta. Az oldala szó szerint felrobbant az értesítésektől és kommentektől. Egy pillanatra igazi közösségi média-sztárnak érezte magát, de aztán gyorsan zavar és pánik lett úrrá rajta, ahogy próbálta megérteni, honnan kerültek elő ezek az üzenetek.
— Larissza! Mi folyik itt?! — kiáltott fel, amikor a meny belépett a szobába.
— Ó, látta az új posztjait? Úgy tűnik, rengeteg rajongója lett! — Larissza alig bírta visszafojtani a nevetést Irina tanácstalan arckifejezését látva.
— De én ezeket nem írtam! Ez valami vicc?! — Irina láthatóan nem volt elragadtatva.
Larissza észrevette, hogy a helyzet kezd átcsapni kényelmetlenbe, így komolyabb hangnemre váltott.
— Talán ez egy emlékeztető arra, hogy ki kell jelentkezni a fiókból, különben más is használhatja a közösségi oldalaidat. Tudod… ebben a házban minden közös, nem igaz?
Irina némán bólintott — a célzás egyértelmű volt. Larissza úgy érezte, hogy anyósa megkapta az üzenetet, és ideje lezárni a bosszút.
Ám ez a kis online csíny meglepő módon vidám emléket hagyott maga után, és talán egy kicsivel több megértést is szült köztük.
Úgy érezve, hogy eddigi leckéi kezdik meghozni gyümölcsüket, Larissza elhatározta, hogy egy utolsó nagy akcióval végleg pontot tesz a történet végére.
Egyik este, míg Irina a főzőtanfolyamán volt, Larissza és barátnői készülődni kezdtek egy bulira. Kinyitották Irina régi gardróbját, amely tele volt vintázs ruhákkal és kiegészítőkkel a múlt évtizedeiből.
A lányok a legfeltűnőbb, legpompásabb darabokat választották ki, hogy teljes pompájában idézzék meg a régi idők hangulatát.
Amikor Irina hazaért, a házat régi zene, nevetés és vidámság töltötte meg. A nappaliba lépve saját ruháiban látta a fiatal lányokat, akik önfeledten táncoltak és fotózkodtak.
— Mi folyik itt?! — kiáltotta Irina, hangja egyszerre csengett döbbenettől és haragtól.
— Úgy gondoltuk, ha ebben a házban minden közös, akkor ezeknek a ruháknak is jár egy új élet, — felelte mosolyogva Larissza, odalépve hozzá egy pohár pezsgővel. — Csatlakozzon, Irina Petrovna! Az ön ruhái teremtették meg ezt a hangulatot!
Irina először teljesen ledöbbent, és már majdnem kirobbant belőle a dorgálás — de ahogy látta a lányok őszinte jókedvét, a szíve lassan meglágyult.
Rájött, hogy a szigorú szabályai és az állandó kontrollvágy végső soron csak eltávolítják tőle azokat, akiket szeret.
Végül engedett a hangulatnak, és csatlakozott a bulihoz. Még néhány régi tánclépést is megmutatott, amelyek az ő fiatalságában voltak divatosak.
A retró buli utáni reggelen, amikor a ház újra elcsendesedett, a levegőben békés nyugalom lebegett. Irina Petrovna reggeli teára hívta Larisszát. A légkör feszült, de őszinte volt. Irina szólalt meg elsőként.
— Larissza, igazán nagyon szégyellem magam a viselkedésem miatt, — kezdte, bizonytalanul tartva a csészét. — Rájöttem, hogy a szavaim és tetteim bántóak voltak. Én… őszintén sajnálom.
Larissza megkönnyebbülve hallgatta. Látta Irina szemében az őszinte szándékot.
— Köszönöm ezeket a szavakat, Irina Petrovna, — felelte. — Én is szeretném, ha meg tudnánk találni a közös hangot.
Irina bólintott, elismerve a pillanat fontosságát.
— Megértettem, hogy nem kellett volna ilyen könnyelműen bánnom a dolgaiddal… meg a személyes tereddel sem. Felnőtt nők vagyunk mindketten, szerintem meg tudunk állapodni néhány szabályban, amelyek mindkettőnk számára kényelmesek.
Larissza elmosolyodott — első ízben érezte, hogy valódi változás történik.
Leültek, és részletesen megbeszélték a határokat: mely tárgyak lehetnek közösek, és melyek maradjanak érinthetetlenek.
Irina beleegyezett, hogy Larisszának legyen egy saját kis sarka a lakásban, ahol semmihez sem nyúl majd.
Emellett megállapodtak abban is, hogy időt szánnak arra, hogy megbeszéljék a félreértéseket, mielőtt azok konfliktussá fajulnának.
Irina még heti közös családi vacsorákat is javasolt, hogy erősítsék a kapcsolatukat.
— Szerintem ez remek ötlet, — mondta Larissza, érezve, hogy végre valódi megértés alakul ki köztük.
Amikor a beszélgetés után együtt pakolták el a csészéket, Irina mosolyogva hozzátette:
— És tudod… tulajdonképpen örülök, hogy azt a bulit összehoztad. Üdítő volt. Néha nem árt emlékezni a fiatalságra.
Larissza felnevetett, és abban a pillanatban érezte először igazán, hogy ebben a házban végre harmónia uralkodik. A két nő megtalálta a közös utat — tisztelettel és megbecsüléssel egymás iránt — és az új szabályok lettek a kapcsolatuk alapjai.
