Egy lány a repülőn a feje haját rám dobta, így eltorlaszolva a kilátásomat a képernyőre: kénytelen voltam leckét adni ennek az arcátlan Raperonzélnak

Néhány nap kimerítő munka után végre felszálltam a gépre. Ez a járat volt az én menekülésem — pár órára kiszabadulni a végtelen határidős rohanásból, kikapcsolni az agyam, megnézni egy filmet és kicsit pihenni.
Csak csendre és nyugalomra vágytam.

De amint a repülő megindult a gurulópályán, az álmaim durván megszakadtak. Egy fiatal lány ült előttem — húszas évei elején járhatott. Alig helyezkedett el a székében, máris a hosszú, sűrű haját rám dobta, majdnem teljesen eltakarva a képernyőt.
Nem akartam konfliktust. Udvariasan megkértem, hogy vegye le a haját — bocsánatot kért és elhúzta. De tíz perc múlva újra a haját éreztem az ülésemen.
Újra előrehajoltam és megismételtem a kérést. A lány meg sem fordult — úgy tett, mintha nem hallaná.
És ekkor valami kattant bennem a bosszúság helyett. Úgy döntöttem, hogy ez a repülő hercegnő megérdemel egy kis, de emlékezetes leckét. És ezt kellett tennem. Most elmesélem, és várom a tanácsaitokat, jól cselekedtem-e.

Lassan előkaptam a táskámból három rágógumit, sorban lassan megrágtam őket. Miközben az ablakon néztem kifelé, teljesen nyugodt arccal, észrevétlenül elkezdtem a rágógumikat egyenként a haja közé ragasztani.

Szálanként.

Kb. tizenöt perc telt el, mire ő megfordult, érezve, hogy valami nincs rendben.

Megérintette a haját — és megdermedt.

– Mi… ez…? — suttogta, miközben próbálta leszedni a ragacsos rágót.

Én pedig, anélkül hogy levenném a tekintetem a képernyőről, higgadtan mondtam:

– Ez a gőgöd következménye.

– Ön őrült!

– Te meg pimasz vagy. És most két lehetőséged van. Az első, hogy így repülsz tovább a fejedben, és később ki kell vágni a hajad felét. A második, hogy most rögtön segíthetek ollóval. Van a táskámban manikűr olló. Kell?

A lány elsápadt.

Közelebb hajoltam, hangot nem emelve hozzáfűztem:

– Ha még egyszer megpróbálod a hajad így feltenni, a következő járaton kopaszon fogsz utazni. Nagyon óvatos tudok lenni, még turbulencia közben is.

A repülés végéig mozdulatlanul ült, mint egy szobor. A haja tökéletesen szoros kontyba volt fogva, én pedig végre elengedtem magam, elindítottam a filmet… és megkaptam a megérdemelt nyugalmamat.

Like this post? Please share to your friends: