Ha valaki képtelen arra, hogy leüljön és őszintén beszélgessen veled bármiről, akkor ne áltasd magad azzal, hogy köztetek szerelem vagy valódi kapcsolat van
Te csupán a közvetítője vagy az ő saját magával vívott viszonyának.
Ez most nem kegyetlenség – ez az igazság.
Tisztán látom: a szeretetben és a kapcsolatokban nem menekülnek a problémák elől. Ott maradnak, küzdenek, és még a fájdalmon keresztül is megoldást keresnek.
Akik jönnek-mennek, nem azért teszik, mert szeretnek vagy kapcsolatban élnek, hanem mert elvárják, hogy utánuk fussanak. Azt hiszik, a problémák megoldása abban rejlik, hogy valaki mindig visszavárja őket. Tapasztalataim szerint ezek az emberek csak egy dologra várnak: hogy a visszatérésük majd megváltoztatja a másikat. Csakhogy közben ők maguk nem változnak.
Azok az emberek, akik nem nyitottak a párbeszédre, valójában nem keresnek sem szerelmet, sem kapcsolatot. Ők olyan társakat akarnak, akik rendelkezésre állnak, ha enni, szeretkezni vagy egyszerűen csak kiönteni az érzelmi szemetesüket kell. Ők nem partnert, hanem kényelmi szolgáltatást keresnek a saját belső világukhoz.
Ezért hát tartsd észben: soha ne válj olyan valakivé, akinek az egyetlen feladata a testi örömök kiszolgálása, az étel feltálalása, vagy az érzelmi hulladék elszállítása.
Aki igazán szeret, az képes beszélni veled. És nem csak önmagáról!
Beszéljetek egymással – mert a csend ritkán épít, de sokszor rombol.
