Helen Mirren egyszer azt mondta:
„Mielőtt vitába szállnál valakivel, kérdezd meg magadtól: elég érett ez az ember ahhoz, hogy megértse, létezhet egy másik nézőpont is?”
Mert ha nem, akkor nincs értelme belemenni.
Nem minden vita éri meg az energiádat. Lehetsz bármennyire világos és érthető, ha a másik fél nem akar megérteni, csak a saját igazát védi. Ha valaki annyira beleragad a saját nézőpontjába, hogy képtelen más szemszöget is figyelembe venni, a vele való kapcsolat csak lehúz és frusztrál.
Óriási különbség van aközött, amikor két fél értelmes módon eszmét cserél, nyitott a fejlődésre – és aközött, amikor valaki csak a vita kedvéért vitatkozik. Egy olyan emberrel való beszélgetés, aki őszintén kíváncsi és akinek fontos a megértés, értékes lehet – még akkor is, ha nem értetek egyet.
De próbálj meggyőzni valakit, aki képtelen túllépni a saját hiedelmein – olyan, mintha egy téglafalhoz beszélnél. Lehetsz logikus, következetes és igazságos, a másik fél mégis kiforgatja, eltorzítja vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja, amit mondasz. Nem azért, mert nincs igazad, hanem mert ő képtelen (vagy nem hajlandó) másképp gondolkodni.
Az érettség nem azt jelenti, hogy minden vitát megnyersz – hanem azt, hogy felismered, mely vitáknak van értelme, és melyeknek nincs. Így tudod: a belső békéd sokkal többet ér annál, mint hogy valakinek próbálj valamit bebizonyítani, aki már előre eldöntötte, hogy nem hajlandó megváltoztatni a véleményét.
Nem minden csatát érdemes megvívni. És nem tartozol mindenkinek magyarázattal.
Néha a legbölcsebb dolog egyszerűen csak elsétálni – nem azért, mert nincs mit mondanod, hanem mert tisztán látod: a másik fél még nem áll készen arra, hogy meghallgasson. És ez nem a te terhed.
