A mi udvarunk titkos gasztronómiai ügynöke
Minden udvarnak megvannak a saját „szereplői”. Vannak, akik folyamatosan a házukat javítják, mások pletykálnak, megint mások pedig… Nos, ők egész epikus történeteket szőnek váratlan fordulatokkal. Így volt ez nálunk is, amikor a szomszédunk gyermeke lett a helyi gasztronómiai ügynök, aki mások házaiban kutatott étel után.
Minden a szokásos gyerekcsínyekkel kezdődött. A kisfiú nyilván nem tudta, hogy a „meggyes pitét” nem úgy működik, hogy bárki elveheti belőle, amit akar. De a kíváncsisága nem állt meg a kertünk határán. Az ő kalandjai egész lakásokba vezettek, ahol elbánt a tartós élelmiszerekkel, és gyakran maradtak utána maradványok (néha egy félbevágott pizza formájában). Az egyik legemlékezetesebb eset akkor történt, amikor a szomszédaink hazajöttek a moziból, és felfedezték, hogy a kamrájuk egy kis gasztronómiai tereppé vált.
De ami ezután következett, egy igazán filmes fordulatnak tűnt: a gyerek szülei nemhogy megszidták volna őt, hanem inkább minket hibáztattak, hogy nem értjük meg a gyerekes csínytevéseket. Persze, hogy ilyenkor mindenféle kifogások hangzottak el: „Ez csak egy gyerek!” Igen, de… hogyan ne érezhetné magát az ember az utolsó áldozatnak?
Mindez persze egy idő után igazi városi legendává vált, és a gyerekek körében mindig jó témát adtak, hogy melyik ház tartalékait hagyta érintetlenül ez a kis gasztro-nyomozó. A szomszédsági élet sosem unalmas, főleg, ha ilyen különleges szereplők is felbukkannak benne.
