Azon a kora szombat reggelen Nyikolaj Ivanovics még pirkadat előtt riadt fel, megmagyarázhatatlan szorongással a szívében.
Odakint egy lélek sem járt, a kis falu még mélyen aludt, és az unokája, Dása is. Dása huszonhárom éves volt, okos és gyönyörű – igazi kincs a nagyapa életében. Ő nevelte fel, ő taníttatta, végül mentőtiszt lett belőle, és most már a férjhez adása következett. Szerencsére jó fiút talált magának, Alekszej személyében – egy fiatal városi jogász.
Csak egy dolog szomorította el a nagyapát: Alekszej elcsábította Dását a városba, így ő egyedül marad majd. De annyira szerette az unokáját, hogy még csak egy pillanatra sem akarta kimutatni szomorúságát.
– Nagyapa, költözz hozzánk, Ljósa nem bánja, lesz lakásunk is – igaz, egyelőre hitelre, de a miénk lesz – győzködte Dása.
– Nem, Dásenka, éljetek csak boldogan együtt, én pedig itt maradok a falumban. Ahol születtem, ott is halok meg. De várlak majd titeket látogatóba. És még valami, Dása – segítek a lakásvásárlásban. Van egy millióm, egész életemben neked gyűjtöttem – mondta Nyikolaj Ivanovics.
– Nagyapa, de hát te jó ég, kedvesem, mi Ljósával megoldjuk – próbálta lebeszélni Dása.
– Nem, Dásenka, te vagy az egyetlen igazi családom. Minden érted és neked van. Szombaton menjünk el a bankba, felvesszük a pénzt, és lezárom a számlát – javasolta Nyikolaj Ivanovics.
– Nagyapa, azért ez egy nagy összeg, kockázatos így szállítani… mi van, ha valami baj történik, ha ránk támadnak? Manapság sokféleképpen lehet pénzt átutalni – aggódott Dása. Mindig igyekezett elkerülni azokat a dolgokat, amikben nem volt biztos.
De Nyikolaj Ivanovics régi vágású ember volt, nehezen barátkozott meg az új dolgokkal.
– Ne aggódj, Dásenka, felesleges idegeskedni. Miféle huligánok? Minden rendben lesz – nyugtatta meg a nagyapja.
És Dása hitt neki, megnyugodott.
Egy öreg autóval indultak el a város felé. A falut mindössze fél óra választotta el a várostól. Nyikolaj Ivanovics jókedvű volt, mert a banki ügyintézés gyorsan, zökkenőmentesen zajlott le.
Büszkeséggel töltötte el, hogy hozzájárulhat unokája lakásának megvásárlásához. Dása szinte fel sem ocsúdott, és már újra a kocsiban ült, visszafelé tartottak a faluba. Képzelete elkalandozott – hófehér menyasszonyi ruhában látta magát, Alekszejt pedig elegáns öltönyben.
Álmodozását azonban hirtelen éles rándulás, csikorgó fékek és az autó hirtelen megállása szakította félbe.
– Hát megtörtént – döbbent meg Dása. Pont az, amiről a belső hangja már reggel sikoltva próbálta figyelmeztetni…
