Apa elviszi a lányát a bálba, és egy 10 ezer dolláros csekket talál az év apjának postaládájában — A történet
Egy fogyatékkal élő lány, aki egyedül maradt báli dátum nélkül, váratlanul meglepetésben részesül, amikor apja elviszi őt a bálba. A másnap kapott elismerés teljesen megváltoztatja életüket.
„Molly, nézd! Itt van apád!” – hangzott el a temetésen, amikor Danny, Molly apja, megérkezett, hogy elbúcsúzzon volt feleségétől, Daisy-től.
Danny és Daisy már évtizedek óta elváltak, és azóta Molly csak negatív dolgokat hallott apjáról – többek között, hogy sokat iszik. Bár nem táplált haragot apja iránt, a kapcsolatuk mindig is hiányzott, mivel nem találkoztak rendszeresen. Azonban miután elhunyt az anyja, Molly élete hamarosan gyökeresen megváltozott.
„Szervusz, drágám!” – mondta Danny, miközben megölelte lányát, és egy koszorút helyezett a volt felesége koporsójára.
„Ez a teherautó a tiéd?” – kérdezte egy vendég, amikor észrevette Danny teherautóját a temető parkolójában. „Nem parkolhatna másik helyen?”
„Persze, egy pillanat! Most találkoztam a lányommal, kérlek, érts meg!” – válaszolta Danny, miközben igyekezett figyelmet fordítani a lánya jelenlétére.
A temetés véget ért, és mindenki hazament. Danny összeszedte Molly dolgait, és azt mondta neki, hogy most a házába mennek.
„Mi ez a csomag?” – kérdezte Molly, miközben észrevette a postaládában lévő borítékot. A kártyán a következő állt: „Az év apja.”
„Miért, apa?” – kérdezte Molly, miközben megnézte a kártyát. „Nem akarom elhagyni ezt a házat. Anya és én itt éltünk. Tele van emlékekkel.”
Danny és Molly elindultak az apja házába, ahol Danny mindent megtett, hogy a lánya jól érezze magát, bár a ház kicsi és rendetlen volt. Azonban Molly hamarosan otthon érezte magát, és úgy tűnt, hogy végre szeretetben és biztonságban van.
Mivel Danny sosem volt jelen Molly életében, sokszor nem tudta, hogyan bánjon a lánya napi szükségleteivel. A haját például online videók segítségével tanulta meg megfonni, hogy a legjobbat adja neki.
Miközben mindent megpróbált elintézni, Danny éjszaka gyakran eltűnt, és Molly nem tudta, hová ment. Az anyja mindig azt mondta neki, hogy a kocsmában tölti az idejét.
Egy nap, miután Molly hazaérkezett az iskolából, észrevette, hogy az ajtó zárva van, de talált egy levelet, amely ezt tartalmazta: „A kulcsok a fazék alatt. Ne aggódj, hamarosan visszajövök. Apa.”
Molly elmosolyodott, és remélte, hogy apja valójában valami mást csinál, nem a kocsmában van. Azonban órák teltek el, és Danny nem tért haza. Molly magának főzött vacsorát, majd sírva feküdt az ágyába.
„Ha csak normális lennék, talán valaki elvinne engem a bálba” – gondolta, miközben a könnyek áztatták a párnáját.
Danny nem hagyhatta, hogy lánya egyedül maradjon a nehéz pillanatokban. Másnap egy csodálatos báli ruhát vásárolt neki, és a bál napján Molly egy váratlan meglepetésben részesült: apja elvitte őt a bálba.
Danny tolószékkel érkezett a bálra, és segített Mollynak végig a vörös szőnyegen, miközben mindenki csodálkozva nézte őket. Molly elfelejtette a fogyatékosságát, és boldogan táncolt apjával, miközben ő körbe-pörgette őt a táncparketten.
„Az apám az én hősöm. Jobban szeretem őt, mint bármi mást ezen a világon” – mondta Molly a barátainak a tánc után.
Az este végén Danny és Molly hazatértek, és beszélgettek arról, mennyire jól érezték magukat. Azonban amikor Danny megérkezett, egy meglepetés várt rá a postaládában: egy 10 000 dolláros csekk és egy kísérő üzenet.
A csekket a bál szervezői küldték, hogy támogassák Molly műtétjét. A pénz segített abban, hogy Molly sikeres műtéten essen át, és fokozatosan mankó nélkül tudott járni.
Danny kilépett a második munkahelyéről, hogy több időt tölthessen a lányával. A következő hónapokban mindent megtett annak érdekében, hogy Molly boldog és egészséges életet élhessen, és soha ne nézzen vissza azokra a napokra, amikor mankóval vagy kerekesszékkel kellett közlekednie.