Egy fagyasztott halipari üzem dolgozója olyan szörnyű élményt élt át, amit soha nem fog elfelejteni
Műszakja alatt véletlenül csapdába esett az ipari fagyasztóba. Segítségért kiáltott, de mivel a műszak végével a gyár üres lett, senki sem hallotta. Ahogy a hideg fokozódott, ráébredt, hogy talán nem maradt több esélye a túlélésre.
Amikor már minden remény eltűnt, valami váratlan történt: az ajtó hirtelen kinyílt, és a gyár biztonsági őre, aki éppen akkor érkezett, az utolsó pillanatban megmentette őt a biztos haláltól.
Másnap reggel, miután mindent megtudott, a menedzser megkérdezte a biztonsági őrt: „Honnan tudtad, hogy bent van, és nem ment el a többiekkel?” Az őr egyszerű, de szívből jövő válasza így szólt: „Ő volt az egyetlen, aki minden nap kedvesen üdvözölt. Mindig rám mosolygott és megkérdezte, hogy vagyok. Aznap este nem hallottam a hangját, és nem láttam a mosolygását. Ezért tudtam, hogy valami baj van, és keresni kezdtem… és végül megtaláltam.”
Néha egy apró gesztus, egy mosoly, életet menthet.
Forrás: sobre literatura
