Egy kis lélek és egy új kezdet története
Amikor elveszítünk valakit, akit igazán szeretünk, úgy érezzük, hogy az egész világ összeomlik. Mi történhetne még rosszabbul? De néha, amikor a fájdalom a legnagyobb, egy új történet kezdődik, ami egészen váratlanul érkezik.
Azt hittem, hogy soha nem fogok többé háziállatot tartani. A macskám, akit évekig szerettem, már nem volt velem. Az elhatározásom határozott volt, nem akartam újabb szomorúságot. De egy napon, miközben a régi játékokat és a kedvenc dolgokat pakoltam össze, hogy elhagyjam a házat, egy kis, remegő állat jelent meg előttem. Egy kiscica, mindössze két hónapos, egy sérüléssel a testén, a kóborlók és a varjak között. Egyedül volt, magányos és kiszolgáltatott.
A szívem elgyengült, és bár tele voltam haraggal, mégis valami belső hang arra ösztönzött, hogy segítsek. Nem tudtam visszafordulni, nem tudtam elhagyni őt. Úgy tűnt, hogy ő is választott engem, hogy segítsek neki új életet adni. A kis cicát elhoztam, és ahogy ő gyógyult, úgy a szívem is újra megtelt szeretettel.
Ma, amikor ránézek rá, látom a szemében azt a csillogást, azt a végtelenséget, ami megérdemli, hogy szeretettel öleljük. Minden nap, amit együtt töltünk, egy új esély arra, hogy újra boldogok legyünk, még a legnehezebb pillanatok után is.
