Elvittem a 89 éves dédimamát a bálra — és ő lopta el a show-t
Amikor az iskolám bejelentette a bálat, nem voltam épp túl izgatott. Nem volt barátom, és őszintén szólva, az egész dolog túlértékeltnek tűnt. De aztán ránéztem a dédimamámra, Almára, aki a fotelében ült, és egy régi fekete-fehér filmet nézett.
„Jártál valaha bálba?” – kérdeztem tőle.
Nevetett. „Kicsim, az én időmben az olyan lányokat, mint én, nem hívták el bálba.”
Ez a mondat megmaradt bennem. Ő rengeteget átélt: négy gyereket nevelt fel, túl korán elvesztette a nagyapámat, és még mindig ő volt a legviccesebb, legkeményebb nő, akit valaha ismertem. Ekkor eldöntöttem: el fogom vinni a dédimamát a bálra.
Eleinte azt hitte, viccelek. „Mit vegyek fel?” – kérdezte, miközben felhúzta a szemöldökét.
„Valami csodálatosat!” – válaszoltam.
Egy hét múlva már volt neki egy csillogó kék ruhája, nekem pedig hozzá illő nyakkendőm. Amikor beléptünk a rendezvényre, minden szem ránk szegeződött. Arra számítottam, hogy pár furcsa pillantás és suttogás lesz, de ehelyett tapsolni kezdtek. A barátaim ujjongtak. Még az igazgató is törölgette a szemét.
És aztán? Alma táncolni kezdett.
Igen, tényleg táncolt. Pörögött, nevetett, még egy kis rázzást is belevitt egy Bruno Mars számra.
De a legjobb rész?
Az este felénél a DJ megfogta a mikrofont, és bejelentést tett, ami mindenkit meglepett: „A bál királynője – ennek a csodálatos lánynak a dédimamája, Alma!” A teremben kitörtek a tapsok.
A dédimamám megmutatta mindenkinek, hogy az életkor csupán egy szám, és hogy az élet tele van meglepetésekkel. Néha a valódi sztár nem az, akit várunk, hanem az, aki élvezi az életet, bármilyen idős is legyen.
