Eperért ment a fiával… és véletlenül meghallotta azt, amit jobb lett volna nem tudni
Марina és Fedor egy kórházban dolgoztak orvosként, szerető szülők voltak öt éves Júrival. Úgy tűnt, családjuk erős, kapcsolataik stabilak. De a sors másképp alakította.
Fedor figyelmet fordított egy fiatal lányra – az intézmény főorvosának lányára. Szép, nemes, befolyásos apával… És mint kiderült, közvetlen karrierépítési lehetőséggel a becsvágyó munkatársak számára. A fiatalság és a szépség talán nem játszott volna döntő szerepet, de ez a kombináció lett Fedor számára elkerülhetetlen kísértés.
A fiatal lány, akit Alina-nak hívtak, nem rejtette véka alá érdeklődését Fedor iránt. Ő tapasztalt, magabiztos volt, szakmai körökben ismerték és tisztelték. Számára nem csupán férfi volt, hanem egy lehetőség, hogy feljebb lépjen a karrier létráján. Különösen, hogy Fedor figyelme nemcsak női bájjal, hanem tisztelettel és csodálattal is társult. Alina minden eszközt felhasznált, hogy megszerezze a férfi érdeklődését.
Fedor először nem gondolta, hogy az érdeklődése többet jelentene. De ahogy teltek a napok, és ahogy Alina minden figyelmét magára vonta, úgy kezdett egyre inkább elgyengülni. A lány mosolygott rá, olykor egy-egy meleg, figyelmes szóval vette körül, amitől a férfi, aki eddig elég erősnek tartotta magát, egyre inkább elveszítette az önuralmát. A közös beszélgetések során, a munkahelyi helyzetekben is egyre inkább közvetlenebb lett a kapcsolatuk. Alina okos volt, minden szavát jól megválasztotta, minden mozdulata céltudatos volt. Egy nap, mikor Fedor egyedül volt vele a kórház folyosóján, egy pillanatra megérintette a férfi vállát, és Fedor hirtelen rádöbbent: már nincs visszaút.
Marina észrevette a változást férjében. Egyre távolabb volt tőle, és egyre inkább elmerült a munkájában, mint ha próbálna valamit elrejteni. Eleinte nem hitte, hogy bármi lenne a háttérben, de minél több idő telt el, annál inkább kezdett gyanakodni. Kérdezte tőle, mi történt, de Fedor mindig csak annyit mondott, hogy minden rendben van, és ha ő is elfoglalt volt, próbált minél több figyelmet szentelni neki, hogy elnyomja a feszültséget.
Egy nap azonban, mikor Fedor elaludt, Marina nem bírta tovább. Úgy érezte, valami nincs rendben, és a férje mobiltelefonját kezdte el átnézni. Eleinte nem akarta, hogy bármi rosszat találjon, de a kíváncsisága végül legyőzte. Ahogy belenézett a telefonba, mindent megtalált: a szoros kapcsolatot, amit Alinával ápolt, az őszinte szavakat, a szeretetet, amit eddig elrejtegettek. Fedor válaszai mind egyre intimebbek voltak, és Marina szíve összeszorult. Tudta, hogy a férje nemcsak a munkahelyi kapcsolatot, hanem valami mélyebb érzést is kialakított.
A következő napok, hetek szenvedéssel teltek. Marina már tudta az igazságot, de nem kérdezhetett rá. Már nem volt értelme, hiszen ő mindent látott. De a legrosszabb az volt, hogy Fedor nem akarta beismerni, hogy eltévedt. Ő még mindig próbálta fenntartani a kapcsolatot, próbálta megmagyarázni, hogy mindez nem jelent semmit, de a szavak már nem hozták vissza azt a bizalmat, ami régen volt közöttük.
Egy napon Alina személyesen is felkereste Fedor-t a kórházban. Olyan szavakat mondott, amelyek tovább égették a férfi szívét. De Fedor tudta, hogy valami fontosat veszített el. Minden, amit valaha szerették, kezdett elhalványulni, és a jövő bizonytalanná vált.
Marina tudta, hogy a férje nem tudja már visszafordítani az időt. De még mindig ott volt a kérdés: mit tegyen most? Hosszú hónapok óta az a fájdalom volt a szívében, hogy talán már nem lehet megjavítani semmit. De ő is tudta, hogy az igazság nem mindig fekete-fehér. Most, hogy Fedor hazajött, Marina már nem mondott semmit. Csak nézte őt, és a szemében ott volt minden, amit érezett.
