Megrázó eset történt az Új Világ nevű település tavánál, ahol járókelők egy súlyosan megsérült, vérző hattyút pillantottak meg. A madár alig tudta megtartani egyensúlyát, egyik szárnya élettelenül lógott, repülésre képtelen volt, s még elbújni sem tudott a veszély elől. Amint az emberek közelebb mentek, szinte sokkoló bizonyossággal derült ki: valaki hidegvérrel rálőtt az állatra.
Segítségül hívták a „Macskamentők” nevű civil szervezet tagjait. A mentés egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a madár – vélhetően minden bizalmát elveszítve az emberek iránt – ösztönösen menekült azok elől, akik épp megmenteni igyekeztek. Nem tudhatta, hogy ezzel csak tovább rontja saját esélyeit az életben maradásra.
A mentés egyik résztvevője, Viktorija Bacsina elmondta, hogy az akció kezdetén még csónak nélkül próbálták megközelíteni a madarat:
— Először úgy döntöttünk, megpróbáljuk kézzel elkapni, mindenféle vízi eszköz nélkül. Éppen csak elkezdtük kidolgozni a stratégiánkat, amikor a hattyú meglepő módon magától kilépett a vízből. Ez volt a mi pillanatunk! Én az egyik oldalról próbáltam megkerülni, de Kóla, a merítőhálóval, neoprénruhájában sokkal meggyőzőbb jelenség volt nálam. A madár megrettent, és újra a tó felé menekült – mesélte Bacsina.
Közben a hattyú átsiklott a vízen, és eltűnt a túlsó part nádasában. Az est leszállóban volt, így a csapat úgy döntött, felfújják a gumicsónakot, és vízre szállnak. A madár azonban így is próbált kitérni előlük – dacára súlyos sérülésének, még mindig gyorsabban úszott, mint ahogy a mentők követni tudták.
— Már több kört tettünk a tavon, miközben egyre jobban elfáradtunk. Épp vissza akartunk térni a partra pihenni, vagy újratervezni a stratégiánkat. Én, mint a „teknőshaditengerészet kapitánya”, a part felé irányítottam a csónakot. És akkor – a hattyú hirtelen belépett abba a nádasba, ahová eredetileg is próbáltuk beterelni. Odaeveztem, kiszálltam, és csendben, óvatosan közelítettem felé. A madár váratlanul kilépett a partra – pont Szergej elé, aki azonnal, de gyöngéden megragadta – idézte fel a történteket Bacsina.
A helyszínen megvizsgálták a megtört madarat. Szárnya súlyosan roncsolódott, az állat teljesen kimerült volt. De úgy tűnt, végre felismerte, hogy ezek az emberek segíteni akarnak neki – nem próbált tovább küzdeni, nyugodtan feküdt le az autó mellé.
A mentők szerint a hattyú igen termetes példány volt – közel tíz kilogrammot nyomott. Egy átlagos dobozba nem fért bele, így úgy döntöttek, kézben, méltóságát megőrizve viszik el. Már az úton kissé magához tért, élénkebbé vált, és érdeklődve figyelte, mi zajlik körülötte.
Mire megérkeztek a Vadállat-rehabilitációs Központba, a szakértők teljes körű vizsgálatot végeztek rajta. A diagnózis sajnos nem kecsegtető – visszatérés a természetes élőhelyére szinte kizárt, és még az is kérdéses, vajon túléli-e egyáltalán.
— Még most sem tudom felfogni… Miért? Miért kellett rálőni egy hattyúra? Mi ebben a kielégülés? Nincs más mód a feszültség levezetésére, mint megnyomorítani egy védtelen lényt? – kérdezte elcsukló hangon Viktorija Bacsina.
