Négy év telt el, mióta a férjem, Jason eltűnt egyedül tett túrája során Utolsó találkozásunkkor azt mondta, szüksége van egy kis időre, hogy csak a kutyánkkal, Scouttal legyen

Négy év telt el, mióta a férjem, Jason eltűnt egyedül tett túrája során Utolsó találkozásunkkor azt mondta, szüksége van egy kis időre, hogy csak a kutyánkkal, Scouttal legyen

Négy év telt el, mióta a férjem, Jason eltűnt egyedül tett túrája során Utolsó találkozásunkkor azt mondta, szüksége van egy kis időre, hogy csak a kutyánkkal, Scouttal legyen. Megígérte, hogy visszatér, de soha nem jött vissza. Kezdetben azt gondoltam, hogy eltévedt, vagy talán valami baleset érte, de ahogy múltak a hónapok, kezdtem belátni, hogy valószínűleg már nem tér vissza.

A keresés hosszú hónapokig tartott. Keresőcsapatok, barátaink és önkéntesek is végigfésülték a környéket, de nem találtak semmi nyomot. Ahogy egyre inkább elhúzódott az idő, azt kezdtem hinni, hogy már soha nem fogjuk megtudni, mi történt vele. Végül halottnak nyilvánították. Az életnek folytatódnia kellett, de nélküle minden elveszettnek tűnt.

Évek múltán is élénken őriztem Jason emlékét a gyerekeink számára. Még mindig ott voltak a csizmái a bejáratnál, és meséltem nekik az apjukról. Éjszakánként gyakran azon tűnődtem, hogy vajon tehettem-e valamit másképp, hogy elkerüljük ezt a tragédiát.

Aztán egy szombaton, teljesen váratlanul, Scout hozta haza Jason régi kabátját. Koszos és elhasználódott volt, mintha hosszú időt töltött volna a szabadban. Követtem őt, és a szívem a reménytől és félelemtől egyaránt hevesen vert.

A kutya vezetett egy elhagyatott, rejtett kabinhoz, és ott találtam Jasont – életben volt, de vadon élt, és egy másik nővel osztozott az életén. Az érzés, hogy rátaláltam, nem törte meg a fájdalmat, amit éreztem. Jason választotta a szabadságot a családunk helyett. Abban a pillanatban világossá vált számomra, hogy el kell engednem őt, és tovább kell lépnem, hogy új jövőt építsek magamnak és a gyerekeimnek.

Like this post? Please share to your friends: