Örökbe fogadtunk egy 3 éves kisfiút – de a férjem reakciója minden várakozásomat felülmúlta

Örökbe fogadtunk egy 3 éves kisfiút – de a férjem reakciója minden várakozásomat felülmúlta

Amikor először megláttam Sam fényképét, a hároméves kisfiú csillogó szemei és félénk mosolya mindent elmondtak. Az örökbefogadási folyamat hosszú és megterhelő volt, rengeteg papírmunkával és interjúkkal, de amikor rátaláltunk Samre, valami különleges érzés kerített hatalmába.

Mark, a férjem, kezdetben nem volt teljesen biztos benne, hogy készen állunk a gyerekvállalásra. „Egy kisgyerek rengeteg munkát igényel” – mondta. De amikor végre meglátta Sam fotóját, valami megváltozott benne. „Úgy tűnik, hogy nagyon kedves kisfiú” – válaszolta, és ezzel megerősítette bennem a döntést. Elhatároztuk, hogy ő lesz a mi fiunk.

Az a nap, amikor hazavittük, tele volt érzelmekkel. Sam egy kitömött elefántot szorongatott, amit ajándékként adtunk neki, és csendben ült az autóban. Miközben hazafelé tartottunk, szinte megdöbbentem, hogy mindez valóság, és nem álom.

Amikor hazaértünk, Mark felajánlotta, hogy ő fürdeti meg Samet, míg én elrendezem a szobáját. Nagyra értékeltem, hogy próbál kötődni a kisfiúhoz, és beleegyeztem. De néhány perccel később Mark rémült arccal robbant ki a fürdőszobából. „Vissza kell adnunk!” – kiabálta.

Meglökött a hír. „Miről beszélsz?” – kérdeztem, hangomban remegéssel.

„Nem tudom csinálni” – válaszolta, miközben ide-oda járt a folyosón. „Azt hittem, kész vagyok rá, de egyszerűen nem érzem. Hibát követtem el.”

Elkeseredve beléptem a fürdőszobába. Sam ott ült a kádban, teljesen felöltözve, és a kitömött elefántját ölelve nézett rám. A szívem összeszorult.

„Hé, kisfiam” – mondtam neki, miközben leültünk. „Segítek fürdeni, rendben? Az elefánt itt maradhat és nézhet minket.”

Ahogy segítettem neki levetkőzni, egy anyajegy tűnt fel a bal lábán. Ugyanazt a formát és helyet láttam, mint Mark lábán. Ez az érzés furcsa ismerős volt, de próbáltam elhessegetni, és inkább Samre koncentrálni.

Este, amikor Sam már az ágyában aludt, Mark elé álltam. „Samnek ugyanaz az anyajegye van, mint neked” – mondtam, miközben figyeltem az arcát.

Mark megdermedt, majd idegesen próbálta elterelni a témát. „Csak véletlen” – mondta, de már nem voltam biztos abban, hogy igazat mond.

Elhatároztam, hogy kiderítem az igazságot. Mark haját összegyűjtöttem a keféjéből, és egy mintát töröltem Sam arcával. Mindkettejüket DNS-vizsgálatra küldtem.

Két hét múlva, amikor megkaptam az eredményeket, félelmeim beigazolódtak: Mark Sam biológiai apja volt. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt egy éjszakás kalandja volt, amit sosem árult el nekem. „Amikor megláttam azt az anyajegyet, minden visszatért, és pánikba estem” – vallotta be.

A titok, amit titkolt, szétzúzta a szívemet. Míg én hónapokig szenvedtem a meddőségtől, ő elrejtette ezt a fontos információt. Azonnal válókeresetet adtam be, és eldöntöttem, hogy Samet mindentől megvédem, és neki biztos jövőt adok.

Ma Sam boldog és magabiztos fiatal férfi lett, aki szeretetteljes és kedves. Mark néha küld születésnapi üdvözlőlapokat, de máskülönben nem tart kapcsolatot velünk. Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy megbántam-e, hogy ott maradtam, miután kiderült az igazság. A válaszom mindig ugyanaz: soha. Sam minden tekintetben a fiam, és az életem legjobb döntése volt őt választani.

Like this post? Please share to your friends: