POSITIVE OF THE DAY
— Én nem hívtam meg őket, és látni sem akarom őket! Ha mégis eljönnek, az újévet már nélkülem fogod ünnepelni! — a feleség ultimátumot adott a férjének. Anton
— Vége az ingyenebédnek! — letiltottam a kártyákat, és a negyvenkét éves férjem először hallotta tőlem: menj, és keress pénzt magad! Lera nem az ébresztőre ébredt fel, hanem
„December 30-án este 6-ra légy nálam. Meg kell teríteni az asztalt, sok vendég érkezik” – parancsolta az anyósa telefonon, de Alena nem jött. — Akkor most figyelj rám
Miért gondolja, hogy az én lakásom közös ház? — kérdezte Vera, miközben tréfamesterként nézett az anyósára. Vera éppen a frissen mosott ruhákat pakolta be a szekrénybe, amikor a
— Költözzünk anyámhoz, a lakást pedig adjuk oda a bátyámnak — motyogta a férje. — Neki most gondjai vannak. — Akkor költözz te — válaszolta Katya. — Egyedül.
A férjem odaadta a pénzünket a húgának. Egy óra alatt eladtam az autóját Pavel felszippantotta az orrát, a tekintete ide-oda cikázott. — All… hát érts meg, Katkának kellett.
— Újévre elvisszük anyámat étterembe, úgyhogy utald át a fizetésedet az én kártyámra — jelentette ki Katjának a férje. — Katja, mikor kapod meg a fizetésedet? Pénteken, ugye?
Mit műveltél?! — robbant ki a férj, amikor megtudta az igazságot a lakással kapcsolatos „meglepetésről”… — Lenocska, na, sikerült már Péterkére megcsináltatni az ajándékozási szerződést? Az örökségre gondolok?
— Anya, ez az én lakásom! Komolyan azt hitted, hogy eltűröm a játékaitokat Szvetával? Ennyi volt, vége! Pakoljatok és hagyjátok el a lakást. — Teljesen megőrültél, Ilja! —
— Elfelejtetted? Elváltunk! Vagyis a követeléseid a szeretőd problémái, nem az enyémek. A kávézó levegője sűrű és édes volt: frissen őrölt kávé, vanília és az utcáról betérő járókelők